A börtönbe zárt lélek
Tükörbe nézel minden nap, de nem tetszik, amit látsz… nem tudsz azonosulni a tükörképpel. Mintha nem is te lennél. Egy idegen, akit kívülről nézel, olyan, akihez semmi közöd nem lenne.
Hogy lehet, hogy eljutottál egy olyan pontra, amikor mindent elfogadsz úgy, ahogy van? Hogy lehet, hogy a saját önbecsülésed a kukába dobtad? Már nem törődsz magaddal. Elfogadtad, hogy megváltoztál, és nem is próbálsz tenni ellene semmit. A tested most börtön, amelybe az egykor szabad lelked bezárva él, és egyre kisebb lesz. Már nem foglalkozol azokkal a dolgokkal, amelyek régen meghatároztak téged.
Hova tűnt belőled a vakmerőség? Hol az a régi tűz? Nem mozgat meg, ha a pasid megcsal. Miért hagyod, hogy az egykor volt szerelmed, az igaz szerelmed most hazug csalóként legyen melletted? Azt is hagyod, hogy a kamasz gyereked semmibe vegyen. Neked már minden mindegy.
Egy párkapcsolatban már nem akarsz önmagad lenni, a partnered arcát öltöd magadra, átváltozol, beleolvadsz. A személyiséged egyediségét már nem is tartod fontosnak. Annyiszor tört már össze a szíved, hogy a lelked alig élte túl. Talán ezért van, hogy a tested a lelked börtönévé változott.
Hagyod, hogy használjanak kedvükre az emberek. Te vagy az anyuka, a testvér, a szerető, a társ, a lelki szemetes, a feleség, a barátnő, a mosolygós munkatárs, és még sorolhatnánk. Miért hagyod, hogy mindenki a földbe döngöljön? Úgy teszel, mintha másokat érdekelne a véleményed, holott legbelül tudod, senki nem figyel rád. Csak eljátsszák, hogy fontos vagy. Talán volt olyan idő, amikor valóban számítottál, amikor lényeges volt, hogy mit gondolsz. Mára semmissé lett ez is, ahogy a figyelem, ami valaha rád irányult.
Minden nap szőnyeg alá söpröd a lehullott önbecsülés-darabkákat. Kisminkeled az arcod, és magadra erőltetett mosollyal zárod még szorosabbra a lelked börtönét. Emiatt nem tudsz önmagad lenni újra. Álca az egész életed. Magadnak is hazudsz.
Vajon egy év múlva mi lesz veled? Hol leszel? Lesz majd valaki, aki rádöbbent arra, mekkorát hibáztál? Talán egyszer megtudod majd, hogy sokat vesztettél azzal, hogy önmagad semmibe vetted, és hagytad, hogy mások is így tegyenek.
Talán még visszafordíthatod, tehetsz magadért valamit. Amikor ismét a tükörbe nézel, gondold végig, mi mindent tettél eddigi életedben. Gondolj a családodra, a barátaidra, akiknek segítettél. Mennyit teszel másokért… magadért miért ne tennél? Szedd össze magad! Hiszen értékes vagy, egyedi, szexi, erős nő! Nem adhatod ennél alább. Nem hagyhatod, hogy mások ne tiszteljenek, de ahhoz, hogy ez így lehessen, először magadnak kell megadnod saját magad számára a neked kijáró tiszteletet, megbecsülést.
Az önértékelésed kell helyreráznod. Meg kell tanulnod értékelni magad, mert ha nem teszed, mások sem fognak értékesként tekinteni rád. Fel kell fedezned az értékeidet, a saját belső éned, hogy végre szabadon engedhesd a börtönbe zárt lelked.
Komáromi Csenge
