A gyermekbántalmazás még mindig tabutéma

Ha a hírek között gyermekek, fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekményekről olvasunk, mindig szenzitívebben reagálunk, hiszen valóban teljesen védtelenek az áldozatok. Legyen szó akár fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazásról, a témáról nem szabad hallgatni, mégis csak nagyon kevés bűncselekményre derül fény.

Dr. Csorba Roland a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum Általános Orvostudományi Kar Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szülész-nőgyógyásza, 2006-ban „A fiatalkorúakkal szemben elkövetetett szexuális bántalmazások” címmel írta meg az egyetemi doktori disszertációját. Idén hasonló címmel védte meg a habilitációs értekezését is. Vele beszélgettünk arról, hogy a gyermekek ellen irányuló bántalmazás miért számít még mindig tabutémának.

Mit jelent pontosan a gyermekbántalmazás?

Maga a fogalom mindössze alig ötven éves, tehát előtte nem beszélhettünk ilyen intézményről. Jelenleg minden olyan bántalmazást ide értünk, amely sérülést, fájdalmat okoz egy gyermeknek, illetve a gyermek sérelmére elkövetett bűncselekményt nem akadályozza meg vagy nem jelenti a hatóságoknak. Ez a bántalmazás lehet fizikai, érzelmi, lehet elhanyagolás és szexuális bántalmazás.

Mit takarnak az egyes kategóriák?

A fizikait nagyon egyszerűen meg lehet határozni, hiszen itt a szülő, nevelő üti-veri a gyermeket, vagy rázza, leejti, rúgja, kint hagyja a kocsiban, esetleg az udvaron. Az érzelmi bántalmazás magába foglal minden olyan cselekményt, amely nem a gyermek életkorához való, vagy nem a képességeihez mért elvárást támaszt vele szemben. Az is ide tartozik, ha azt éreztetik egy gyermekkel, hogy felesleges, haszontalan, kolonc, vagy azt is itt lehet felsorolni, ha a gyerek tanúja annak, hogy az apa bántja az anyát, vagy fordítva. Ez a bántalmazás lehet verbális is, nem kell, hogy mindenképpen fizikailag bántsa az apa az anyát, gyerekek szenzorai ezt is pontosan beazonosítják. Aztán mindenképpen szót kell ejtenünk az elhanyagolásról. Azokat a mulasztásokat soroljuk ide, amelyek már a gyermek egészségét, épségét veszélyeztetik. Például, ha a szülő vagy nevelőszülő nem küldi a gyereket az iskolába, akkor ez már kimeríti az elhanyagolás kategóriáját, avagy ha elhanyagolja a nevelését, megtagadja az alapvető higiénés követelmények ellátását, és én még ide sorolnám a kötelező védőoltás elmulasztását is.

A negyedik kategória volt az Ön doktori értekezésének a témája. Mi tartozik ebbe a csoportba?

A szexuális bántalmazás egy speciális forma. Ide tartozik minden olyan cselekmény, amely az elkövető szexuális kielégülése érdekében történik, a gyermek beleegyezése nélkül. Nem feltétlenül bántani akar az elkövető, hanem élvezetet szerezni magának. A kiskorú oldaláról megközelítve a kérdést: a fejlődésben még éretlen gyermek bevonása szexuális jellegű tevékenysége anélkül, hogy azt a gyermek tökéletesen megértené, és abba beleegyezését adná. Azt tudni kell, hogy a jogi szabályozás szerint jelenleg megszűnt a nemi erőszak és a fajtalankodás intézménye, összefoglaló néven, szexuális erőszak címszó alatt lehet megtalálni a hatályos Büntető Törvénykönyvben. Nehéz helyzetben vannak az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok, hiszen kétes esetben nagyon nehéz megállapítani a szexuális bántalmazás tényét, és ezért mindenki óvatosan bánik vele. A szakma is kellően elszeparálódik, mert nehéz terület. Másrészt magánvádas bűncselekmény, így az egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak, szomszédoknak nincs bejelentési kötelezettsége. A bejelentést, vagy feljelentést maga a kiskorú, vagy a gondozója, gyámja teheti meg, eljárást ők indíthatnak.

Nem egy egyszerű, a köznapi ember számára könnyen emészthető témát választott a disszertációjául.

Noha Magyarországon 1975-óta ismert a fogalom, korábban ilyen átfogó, részletes vizsgálat nem történt.

Miért nincs átfogó hazai adatunk?

Magyarországon ezek a bűncselekmények a mai napig is tabutémának számítanak. Az információ és a témában szakképzett egészségügyi személyzet hiánya miatt, a család nem tud kihez fordulni. A szakembereknek sincs kézzel fogható, adekvát ismerete a szexuális visszaélésekről, az áldozatok és az elkövetők jellemzőiről, a bűncselekmények tényének felismeréséről, azok kezeléséről az áldozatok rehabilitációjának lehetőségeiről. Ráadásul azt sem szabad elfelejtenünk, hogy milyen sokrétű következményei vannak a gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazásoknak. Én pedig ezzel a területtel foglalkozom, így azt hiszem egyenes út vezetett ahhoz, hogy húsz év tapasztalatait összesűrítsem, szisztematizáljam, feldolgozzam ebben a doktori értekezésben.

Milyen konzekvenciákat lehet levonni a vizsgálatai alapján?

Az elmúlt évtizedekben a fiatalkorúakkal szemben elkövetett szexuális bántalmazás gyakorisága, súlyos egészségkárosító hatása és az áldozatok egész életére kiható következményei miatt, az orvosi és büntetőjogi gyakorlat középpontjába került. A gyermekek ellen elkövetett szexuális bántalmazások a kiemelt bűncselekmények közé tartoznak. Munkám során egyetemünk speciális, gyermeknőgyógyászati szakrendelésén megjelent szexuálisan bántalmazott fiatal lányok vizsgálati adatait elemeztem. Tapasztalataim alapján megállapítottam, hogy hazánkban a fiatalkorúak szexuális bántalmazásának egészségügyi ellátása, jogi szabályozása és társadalmi megítélése nem megfelelő. Hiányoznak a felismerést segítő eszközök, a diagnózis személyi és tárgyi feltételei. Az ellátásban résztvevő szakemberek és a gyermekekkel foglalkozó, és értük felelős felnőttek (szülők, nevelők) felkészültsége is hiányos.

A közhiedelemmel ellentétben a szexuális bűncselekmények nagyobb része többszörös, krónikus lefolyású, amelyeket ráadásul családon belüli elkövető (édesapa, mostohaapa) okoz. Ez a „néma járvány” több fiatalkorú életét oltja ki, mint a hasonló életkorúak rosszindulatú megbetegedései. Sajnos a nemi erőszak csak akkor kerül a figyelem középpontjába, amikor már visszafordíthatatlan, mert személyes tragédia történt. Hazánkban 1995 és 2001 között minden harmadik napon meghalt valaki egy hozzátartozója erőszakos magatartása miatt. A bűncselekménnyel kapcsolatba kerülő egészségügyi dolgozók feladata nehéz és sokrétű, mivel a bántalmazást felismerni nem könnyű, a gyakran nehezen értékelhető jelek, a netán alaptalan súlyos vád elkerülése, a megoldás nehézségei, a szakmai elszigeteltség és a tabuként való kezelés miatt.

Melyek azok a ráutaló jelek, amelyek arra engedik a szakembereket, avagy a közeli hozzátartozókat következtetni, hogy valami probléma lehet a fiatalkorúval?

A szexuális bántalmazásra a kórelőzményben rá kell kérdezni. Tapasztalatunk szerint az áldozatok várják ezeket a kérdéseket, melyek az esetek döntő többségében elmaradnak. A szülőknek, iskolai nevelőknek és az orvosoknak egyaránt fel kell figyelni a gyermekkel való rossz bánásmódra, az esetleges szexuális bántalmazásra utaló apró jelekre. A helyzetet nehezíti, hogy a testi jelek hiánya nem zárja ki a bántalmazás lehetőségét! Ugyanakkor senkit nem szabad alaptalanul vádolni.

Ilyen ráutaló jelek lehetnek: ha az addig életvidám gyermek depressziós lesz, vagy hirtelen öngyilkosságot követ el, de nem valós szándékkal, csak figyelemfelhívás, segélykiáltás címszóval. Aztán ilyen jel lehet az iskolai teljesítmény hirtelen romlása, az alvási probléma, az evészavar (anorexia vagy a bulimia). Ide tartozik még: passzivitás, zárkózottság, félelem, koraérett magatartás, otthonról való menekülés. Később kicsúcsosodhat önpusztító életmódban, alkohol és drogfogyasztásban, végül pedig ismétlődő bűncselekmények elkövetéséhez vezethet.

A megelőzésnél mire, kire kell figyelni?

Vannak olyan rizikófaktorok, amelyek hajlamosabbá teszik a gyermekeket a szexuális zaklatásra. Így könnyebben áldozattá válik a fiatalkorú, ha elvált szülők gyermeke, ha mostohaszülő van a családban, ha tinédzserkorúak a gyermek szülei, ha maga a gyermek fogyatékos vagy pszichológiailag sérülékenyebb az átlagnál. Ha a gyermek magára hagyott, édesanyja elfoglalt, ha csekélyek a párkapcsolatról alkotott ismeretei, esetleg alkoholt, drogot fogyaszt. Az elkövetés időpontja összhangban van ezzel, a legtöbb bűncselekmény az iskola után következik be, délután vagy este, amikor a szülők még dolgoznak, vagy amikor az iskolai szünet alatt a gyermekfelügyelet nem megoldott. De ilyen rizikófaktor lehet az internet is, amely a gyermekbántalmazás melegágya. Ráér a gyerek, hiszen a szülők dolgoznak, csekély a párkapcsolati tapasztalata, vagy nem volt pozitív példa előtte, naivan felkapcsolódik a hálóra, és végre valaki kedves hozzá, meghallgatja, rendes, dicséri. Aztán pillanatok alatt már áldozattá is vált.

Mit mondanak a számok?

Húsz év alatt kettőszázhatvanhat fiatal bevonásával végeztem el a vizsgálatot. Hetvenöt esetben családtag volt a szexuális zaklatás elkövetője. A fiatalok közel fele (45%) tizenegy és tizennégy év közötti volt. Többségük (206) tanuló volt, de óvodáskorúak is előfordultak. A családon belüli erőszak elkövetője legtöbbször az édesapa (49%), vagy a mostohaapa (32%) volt. Folyamatos vagy ismétlődő zaklatásról az esetek egynegyedében számoltak be. A bűncselekmény legtöbbször délután és éjszaka, gyakran az iskolai szünet idején, az esetek egyötödében az áldozatok otthonában következett be. Az esetek 71%-ban hüvelyi behatolás, 29 %-ban szexuális fajtalankodás történt. Az esetek egyharmadában ezekhez fizikai sérülés is társult. A lefolytatott 127 büntetőeljárás során 68 elkövetőt ítéltek el.

Zárszóként elmondhatjuk, hogy hazánkban az áldozatok felismerése, egészségügyi ellátása és jogi szabályozása gyermekcipőben jár. Hiányoznak a felismerést segítő eszközök, a szülők, a tanárok, és az orvosok felkészültsége elégtelen. A bántalmazások többsége többszörös, visszatérő, nagy részben családtag által okozott. Mégis mindenki jobban félti a gyermekeit az idegenektől, a statisztika pedig azt mutatja, hogy a veszélyforrás általában a közelben van. 

Dr. Jármi Hilda