Apa csak egy van
Egy kisgyermek lelki, szellemi fejlődésében általában az anyák szerepét szokták kiemelni, hiszen a kicsi születésétől fogva ők azok, akik nagyon sok időt töltenek a gyermekkel. Azonban egy, az 1950-es években kezdődött kutatás rávilágított arra, hogy az anyák pótolhatatlan szerepe mellett, az édesapák jelenléte olyan erőteljes hatással van a gyermekek fejlődésére, hogy nem is gondolnánk.
A kutatás
Negyven éven keresztül vizsgáltak családokat, hogy milyen hatása van az apa jelenléte a gyermekre. Emellett az apa-gyerek kapcsolatból is sokféle következtetést levontak. Végül kimutatták, hogy azok a kicsik, akiknek folyamatos kapcsolatuk volt a mindig jelen lévő apával, kevésbé voltak félősek, kevesebbet sírtak. A negyven év tapasztalata azt mutatta, hogy ez a pozitív hatás hosszú távú, nemcsak a gyermekkorra, hanem a felnőtté válás időszakára és magára, a felnőttkorra is kiterjedt. Ezek a gyerekek ugyanis szoros baráti kapcsolatokkal rendelkeztek, hosszabb volt a házasságuk, összességében boldogabbak voltak minden társas területen.
Jó apa, rossz apa
A kutatás kapcsán rengeteg kérdés felvetődik. Az egyik legfontosabb az apai jelenlét milyensége. Nem mindegy ugyanis, hogy egy gyermek életében milyen minőségben vesz részt az apa. Vannak ugyanis olyan apák, akik a család részeként élnek ugyan, naponta találkoznak gyermekükkel, mégsem foglalkoznak vele, érzelmileg nem kötődnek hozzá. Sajnos sokszor előfordul az is, hogy az apa bántalmazza a gyermeket, fizikai vagy verbális értelemben. Ezzel óriási károkat okoz, amelyek szintén élethosszig tartanak a gyermekben. A kutatásban részt vevő gyermekek, akiknek apja rideg, érzelemmentes, agresszív vagy bántalmazó volt, sokkal rosszabb eredményekkel csinálták végig az iskolát, és társas kapcsolataik is kudarcba fulladtak.
Az az apa azonban, aki gyermeke mellett áll teljes mellszélességgel, támogatja őt érzelmi értelemben, megerősíti és biztatja, nagyon pozitív hatással van a gyermek fejlődésére.
Apa igazi jó pajti
Ismerős jelenet, amikor egy apuka játszik a gyermekével, bevállalva egy kis izgalmat, egy csipetnyi veszélyt, a gyerek meg csak nevet, nevet, anya pedig aggódik a háttérben. Apa egy igazi jó haver, akivel minden fantasztikus dologban, kalandban részt lehet venni, nincsenek akadályok, hiszen ő minden bajtól megvéd. A közös játék hatalmas erővel hat a gyermek fejlődésére. Az anyák és az apák egészen másképp játszanak a kicsikkel: az apa mindent belead, hogy a gyermek egy kis vidámparkban érezze magát. Gyakran talál ki olyan játékokat, amelyek kalandokkal járnak, szokatlan terepen, szórakoztató módon zajlanak. A gyermek ugyanakkor minden pillanatban érzi, hogy biztonságban van, hiszen csak apával bolondozik. Az apával való játék sok-sok apró jelből áll, amelyet a gyermek megtanul értelmezni, és ennek hasznát veszi akkor is, amikor a kis barátaival játszik az oviban, suliban. Azok az apák, akik pozitívan befolyásolják gyermekük fejlődését, a játék közben folyamatosan bátorítják a kicsit, azaz fejlesztik az önbizalmát, és ezáltal az önbecsülését is.
Az apák szerepe a minőségi időtöltés segítségével ölt testet, hiszen nagyon fontos, hogy minden apa lássa be, mekkora szerepe van gyermekei fejlődésében. Neki kell eldöntenie, hogy valóban részt akar venni a kicsik életében, és hajlandó-e priorizálni az életében lévő feladatokat. Egy apának sok minden nyomja a vállát, de ha ezt megosztja a párjával, akkor mindjárt lesz elegendő idő arra, hogy a gyermekekkel minőségi időt tölthessen el.
Mit tehet az anya?
Anya is csak egy van, de neki is be kell látnia, hogy milyen fontos az apa-gyermek kapcsolat a kicsi fejlődése szempontjából. Ahogy egy nő várandós lesz, belülről érzi a gyermekét. Ezt az apa csak kívülről érezheti, ezért a nőnek minden tőle telhetőt meg kell tennie azért, hogy a magzat-apa viszony már a lehető legkorábban kialakuljon. Hagyja, hogy az apa tevékenyen részt vállaljon a szülés, és később a gyermek ellátása során. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermeknek az apa is ugyanolyan szülője, mint az anya, ezért senkinek nem szabad kisajátítania a szülői feladatokat.
Az anyának hagynia kell egy kicsit beturbózni a gyereket az apával való közös játékok során. Bíznia kell az apában, hogy minden a legjobb úton halad. Tilos kritizálni és megalázni az apát a gyermek előtt. Ezzel egy anya többet árthat a gyermeke fejlődésének, mint azt gondolná.
„A minőségi idő lényege az együttlét. A fizikai közelség önmagában még nem feltétlenül jelent együttlétet. Ehhez egymásra fordított figyelemre van szükség. Amikor az apa a földön ülve labdát gurít kétéves fiának, miközben csak a gyermekre figyel, mindketten átélhetik az együttlét örömét.”
(Gary Chapman)
