Apró ellenség – a lapostetű

Kínzó viszketés a nemi szervek környékén, vérfoltok a fehérneműn – akár egy horrorfilmben. A fenti két tünet csak a jéghegy csúcsa, ha szembe kell nézned a lapostetű-fertőzéssel. Sajnos még mindig igen kevés a tudásanyag, amely ezekkel az apró rovarokkal kapcsolatban összeszedhető. Amit tudunk, azt sokszor csak az előítéletek és a tévhitek alapján tudjuk. Íme, ezt érdemes feltétlenül tudnod róluk.

Mi ez, és hogy néz ki?

A lapostetű – a fejtetvekhez hasonlóan – szárny nélküli, apró, parazita rovar, amely vérrel táplálkozik. Nem azonos a bolhával, ugyanis a lapostetű nem ugrik. Elsősorban a nemi szőrzetben tanyázik, de előfordulhat más, olyan területeken is, ahol durvább a szőrzet; a bajuszban, szakállban, a hónaljszőrzetben vagy a szemöldökben is.

A petéje ovális alakú, sárgás színű, és nagyon nehezen lehet észrevenni, mert szorosan csatlakozik a szőrszálhoz. Az ún. nimfa, azaz a még nem kifejlett tetű majdnem úgy néz ki, mint a felnőtt rovar, de a még 2-3 hét, mire teljesen kifejlődik. A kifejlett lapostetű barnás, vagy fekete színű, esetleg szürkés. Kinézetre olyan, mint egy pici rák, ugyanis van két első lába, amelyeken kis csípő karmok vannak, amelyek olyanok, mint a rák ollói.

Milyen jelei és tünetei vannak annak, hogy megfertőződtél?

Lehetséges, hogy a fertőzés kezdeti szakaszában nem látsz, és nem tapasztalsz semmit, mert csak néhány egyed van a területen, ami nem feltűnő. Akár négy hétig is eltarthat, amíg a lapostetvek annyira kifejlődnek, hogy kellemetlen tüneteket okoznak.

Néhány intő jel:

• Kicsi fehér pöttyöket látsz a nemi szőrzetedben, amelyeket nagyon nehezen tudsz eltávolítani.
• Erős viszketést tapasztalsz, ami rosszabodhat éjszaka, amikor a lapostetvek aktívabbá válnak, és a fejüket a szőrszálak gyökeréhez fúrják, hogy hozzáférjenek a vérhez.
• Apró vérfoltokat fedezel fel a fehérneműdben.
• Gyulladást, néha allergiás reakciót tapasztalsz, amit a tetvek nyálában lévő fehérje okozhat. Ez még intenzívebb viszketést eredményezhet, ami másodlagos bakteriális fertőzéssé válhat.
• Elszíneződést veszel észre a combokon, a fenekeden vagy a hasad legalsó részén. Ezek halvány, kékes foltok.
• Szemöldök-irritáció főleg kisgyermekeknél jellemző. Ezt blefaritisznek hívjuk.

Hogyan diagnosztizálják a fertőzést?

Ha a fenti tüneteket tapasztalod, azonnal fordulj orvoshoz, mert a fertőzést sajnos másoknak is átadhatod, ezért azonnal ellátásra szorul a helyzet.

Az orvos fizikai vizsgálatot végez, ami hozzásegíti a diagnózishoz. Vannak, akik ultraibolya fényt vagy mikroszkópot is használhatnak a pontos diagnózis felállításához.

Hogyan terjed és kik veszélyeztetettek?

A legnagyobb tévhit a lapostetvekkel kapcsolatban, hogy azért fertőznek meg valakit, mert az nem mosakszik, nem megfelelő a személyes higiéniája. A fertőzésnek azonban semmi köze a tisztasághoz vagy a higiéniához. Bárkinél előfordulhat, a lapostetvek a világon mindenhol jól érzik magukat, korra, nemre, nemzetiségre vagy rasszra való tekintet nélkül, bárki vérére szomjaznak. Becslések szerint az Egyesült Államokban évente 3 millió(!) embernél diagnosztizálnak lapostetű-fertőzést. Ezeknek az eseteknek túlnyomó része szexuális érintkezés útján jön létre. A tetvek ilyenkor a fertőzött ember szőrzetéből a másik ember szőrzetébe vándorolnak.

Fontos tudnod azonban, hogy a nemi érintkezés nem az egyetlen módja a lehetséges fertőződésnek. Fertőzött ember ruházatáról, törölközőjéről, ágyneműjéről is átkerülhetnek a másik emberre.

Tévhit azonban, hogy a WC-ülőkéről is elkaphatod. A tetveknek ugyanis meleg, emberi testre van szükségük a túléléshez, a WC-re még a lábukat sem tennék.

Hogyan lehet kezelni a fertőzést?

Lényeges, hogy megbizonyosodj arról, valóban lapostetű-fertőzés áll a háttérben. Ha már sajnos igaz, akkor a patikákban recept nélkül is kapható néhány szer, ami hatásos lehet, de ha biztosra akarsz menni, és nem szeretnél kísérletezgetni, akkor jobb, ha az orvosoddal találsz megoldást a problémára.

A kezelést a partnerednek is célszerű elvégezni, ráadásul minden olyan testtájon, ami érintett lehet. Rossz hír, de jó tudni, hogy a borotválkozás nem szabadít meg a kis élősködőktől, drasztikusabb kezelésre van szükség.

Ezt kell tenned:

• Moss ki minden ruhát, ágyneműt, törölközőt a lehető legmagasabb hőfokon, amit a fertőzött személy két-három napig vagy tovább használt.
• Azokat a textileket, amelyek nem moshatók gépben, vagy a tisztítóba kell vinni, vagy lezárt műanyag zsákban kell tartani legalább két hétig.
• Értesíts minden olyan lehetséges partnert, akivel szexuális kapcsolatban voltál a közelmúltban, és veszélyeztetettek lehetnek.
• Kerüld a szexuális érintkezést, még az orális, anális szexet is addig, amíg teljesen ki nem kezeled a fertőzést.
• Ha 9-10 nap múlva a panaszok még fennállnak, ismételd meg a kezelést.

Kovács-Hain Zsuzsa