Boldogság, gyere haza!
Egész életünkben egy bizonyos dologra törekszünk – mármint érzelmileg: a boldogságra. Az, hogy kinek mit jelent, más és más, de az, hogy mind ezt akarjuk, kétségtelen. Vannak, akik megtalálják ezt abban, hogy meglelik a lelki békéjüket, vannak azonban, akiknek nem elég lelkileg boldognak lenni, hajtják a testi boldogságot is. És a végén beérik csak azzal is.
Sajnos egyre többször látom magam körül azt, hogy a lelki értelemben vett boldogságot már nem értékelik annyira. Valahogy belefáradtak az emberek a kergetésébe. Ma más sokkal gyorsabb, instant boldogság kell, amit egy-egy szexuális aktus képes is megadni. Ám a pillanatnyi örömérzet nem ér fel az éveken át tartó, mindent lefedő boldogsággal, mármint a klasszikussal. Mégis, beérjük az előbbivel, a gyorssal. Sok kis, gyors boldogságból összerakjuk a magunk szája íze szerint áhított naaagy boldogságot. Sajnos csak később jövünk rá, hogy egy nagy pakli kártyából építettünk várat, amit most egy gyengébb szellő is könnyedén elfúj. Hiányoznak az erős alapok, a bástyák, amelyek nélkül semmit sem ér az egész.
Manapság már elegendő, ha annyira ismerjük a partnerünket, hogy tudjuk a nevét. Van, akinek már ez sem szempont. Elég egy szexi test, egy vonzó arc, és máris bezsebeltük az aznapi instant boldogságunkat. Mehet a többihez, hátha hó végére összejön egy nagyobb, azaz a szükséges adag. Csak a pillanatnak élünk, a hosszú távú dolgokra már nem koncentrálunk, hiszen ki tudja, mi lesz addig… Annyi minden történhet.
Nem lenne jobb inkább valódi értékeket gyűjteni? A boldogsághoz nem feltétlenül kell egy másik ember. Létezik boldogság, amely az ősz színeitől önt el bennünket, vagy egy jó könyv elolvasása után érezzük. Akad, akinek a hobbija okoz boldogságot. Csak fel kell ismerni, hogy valójában mit érzünk. Oda kell tenni magunkat teljes egészében a történéseknek. Nem lehet csak és kizárólag olyan pillanatokra várni, amelyek a másodperc tört része alatt okoznak olyan örömöt, amiről azt hisszük, hogy elértük, amire vágytunk, itt a boldogságunk. Nincs itt!
A boldogságért ugyanis keményen meg kell küzdeni. Minden pillanatáért dolgozni kell, nem adják ingyen. Hosszú, kőkemény út vezet odáig, és azt mondják, maga az út is felér a boldogsággal, ha közben nem felejtünk el élni.
Számodra mi a boldogság? Írd meg nekünk, akár itt a blogon, akár Facebook oldalunkon. Ha szeretnél, kérdezz, beszélgess online rendelésünkön, ahol pszichológus szakember is rendelkezésedre áll minden nap 16-21 óráig.
