Ha elromlott, dobjuk ki! Vagy inkább javítsuk meg!
Ha valami elromlik, a mai világban mi történik vele? Eldobjuk. A kapcsolatainkkal is így teszünk. Letaszítjuk a Taigetoszról, és vissza sem nézünk. Pedig sokszor lenne még esély. De mi feladjuk, gyáván elfutunk.
A környezetemben nagyon sok kisgyermek csonka családban él. Elvált szülők gyermekei, akik – szüleik minden igyekezete ellenére – úgy érzik, valamit rosszul csináltak. A válások nagy része akkor történik, amikor a gyerekek még általános iskolások. A szülők valahogy nem tudják átvészelni a feszültségeket, amelyek a gyerekek, a munka, a folyamatos stressz miatt beférkőzik az életükbe. Nem vagyunk elég nyitottak arra, hogy minden életszakaszunkat helyesen értelmezzük. Mindegyik új, mindegyik tartogat valamit, ami változás az előzőhöz képest. Mégis, ha leragadunk, képtelenek vagyunk továbblépni. Ez pedig azt eredményezi, hogy egymást okoljuk a saját kudarcainkért.
Vannak, akik nem tudják megtapasztalni, hogyan változik egy kapcsolat, mert már az első problémánál feladják. Elbuknak, és azt hiszik, ennek így kellett történnie. Pedig ez egyáltalán nem törvényszerű.
Kitartással és türelemmel megjavíthatók a rossz dolgok. A párkapcsolat is ilyen. Ha kitartunk egymás mellett, képesek vagyunk felismerni saját hibáinkat és mérlegelni a súlyukat, akkor tiszta lapot lehet kezdeni. Ehhez persze az kell, hogy a párunk is így tegyen. Ez komoly lelki folyamat mindkét fél részéről. Azonban nem hiábavaló tevékenység, hiszen rutint szerzünk az akadályok elhárításából, a problémák megoldásából.
Nagyon kevesen vannak azonban, akik képesek ezt megtenni. Kényelmesebb és gyorsabb megoldás az, ha a kapcsolatra egyből nemet mondunk, amikor jelentkezik az első nehézség.
Pedig a rossz periódusokat mindig követi jó periódus, csak mi ezt nem várjuk meg. A rossz periódus után feladjuk. Hagyjuk végleg elromlani a kapcsolatot, csak saját magunkkal törődve. Mindeközben pedig semmit sem veszünk észre abból, hogy ettől hogyan szenved a környezetünk. Igen, a gyermekeink is. Ők még nem értik ezt, nem tudják egyedül feldolgozni.
Törekedni kell hát arra, hogy megjavítsuk a kapcsolatot, hiszen ezzel nemcsak saját magunknak teszünk jót, hanem a gyermekeinknek is.
De hogyan lépjünk előre ahelyett, hogy kettőt lépnénk hátra?
- Jelezni kell, ha valami nem jó nekünk a kapcsolatban.
- Ha jeleztük, beszélni is kell róla.
- Tartsuk szem előtt a gyerekeket.
- Adjunk esélyt a partnerünknek, hogy ő is kifejtse az álláspontját.
- Törekedjünk arra, hogy megjavítsuk a rossz dolgokat, ne dobjunk el mindent az első problémánál.
Nem egyszerű figyelni egymásra minden pillanatban, de hosszú távon csak így van esély arra, hogy a kapcsolatban jelentkező problémákat meg tudjuk oldani. Természetes, ha egy-egy akadály után nem lesz minden olyan, mint azelőtt, de ezt kellő intelligenciával, nyitottsággal, egymásra való odafigyeléssel át lehet hidalni.
Tarjáni Rita
