Egy igazi nő tudja, hogyan kell háztartást vezetni?

Biztos ez? Ez lenne a kor elvárása felénk? És, ha valakit egyáltalán nem érdekel a háztartás? Ha például nem tud főzni és nem is akar, ha inkább segítséget kér egy házvezető személyében valakitől? Akkor már nem is lehet igazi nő?

Régen, és most

Két generációval ezelőtt a nő egyetlen feladata az volt, hogy vezesse a háztartást, és persze nevelje a gyerekeket. Szórakozásra nem is nagyon gondolhatott a napi munka, főzés, takarítás, mosás mellett. Ma már minden gépesített, mosógép, mosogatógép, szárítógép, és sok minden más áll rendelkezésre, hogy könnyebbé tegye az életünket. Így sokkal rövidebb idő alatt végzek minden teendőmmel, mint mondjuk akár az anyukám fiatal korában.

Komoly feladat számomra, de nem életcél

Szerencsém van. Szeretek főzni, sütni, imádom a frissen mosott ruhák illatát, és örömmel tölt el, ha a hozzánk érkező vendégek jól érzik magukat, dicsérik a házunkat, a kertünket. Jó, hogy a főzéshez mindig van is kedvem, ez nem mondható el a többi házimunkáról, sajnos. Megkönnyíti a dolgot, hogy annak idején nagyon sokat tanultam a nagyimtól és az anyukámtól. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a dolog mozgat, ez az életcélom. Egyáltalán nem. A férjemmel közösen csinálunk mindent, igaz, hogy megosztva végezzük a ház körüli munkákat. Neki jutott a kert, mert ott sok a fizikai munka, az enyém a takarítás és a főzés. De például a gyermekeink nevelése nem kizárólag az én feladatom. Ő mint apa, nagyon is kiveszi a részét ebből. Számunkra ilyen a család fogalma. Így találtuk meg az egyensúlyt szülőként és egyénekként is. Komoly feladat, sok-sok szervezért igényel, de úgy érzem, nem lehet ez az életcélom, nem ez az, amiben kiteljesedhetek.

Vannak azonban olyanok is a környezetemben, akiknek egyetlen álma az, hogy tökéletes háziasszonyok, kedvesük tökéletes párjai, tökéletes anyák legyenek. Természetes, hogy nem mindenkinek hiányzik az életéhez a karrier, vannak, akik jól érzik magukat attól, hogy ellátják a családjukat, boldoggá teszik a férjüket és elégedetté, kiegyensúlyozottá a gyermekeiket. És ez valójában csodás feladat. De nem lehet elvárás senki felé sem.

Az igazi nő és az elvárások

Az a helyzet, hogy az alapfelállás, miszerint a nő helye otthon van, gyermeket kell nevelnie, háztartást kell vezetnie, míg a férje dolgozik, utána pedig kiereszti a gőzt, már korántsem számít alapnak, de sajnos még mindig azt tapasztalom, hogy azért jelen van. Már sokkal jobb a helyzet a nők megítélésével kapcsolatban, mint mondjuk a szüleink idejében, de még mindig furcsán néznek arra a nőre, aki nem tud főzni, és nem is akar, vagy, akinek a takarítás időpocsékolás. Ideje lenne már elengedni ezeket az elvárásokat, hiszen a nők ma már épp úgy családfenntartók, mint a férfiak. Még akkor is, ha ugyanazért a munkáért jóval kevesebb bért kapnak, de ez már egy másik írás témája lehetne.

Kovács-Hain Zsuzsa