Függőség, az egészségtelen párkapcsolat
Anita kapcsolatban él már évek óta. Nagyon szereti a párját, sokszor úgy érzi, hogy kötődése már túlzás is. A történetét olvasva rájöttünk, hogy egyre több ilyen esetről hallani, így most veled is megosztjuk Anita levelének részletét.
„Három éve élek a férjemmel, akit nagyon-nagyon szeretek. Előtte is volt már kapcsolatom természetesen, de annak vége lett viszonylag hamar. A probléma ott is velem volt, ha lehet így mondani. Olyan szorosan magam mellett akartam tudni őt, amennyire csak lehet. Kicsit félek, mert most is ugyanazokat a „tüneteket” mutatom.
Már az előző kapcsolatomban is állandóan én voltam az, aki mindenben alávetettem magam a párom akaratának. Képtelen voltam arra, hogy bizonyos helyzetekben elvárjam, hogy ő alkalmazkodjon hozzám, vagy kettőnkhöz. Mindig az volt, amit szeretett volna. Nem tudtam, és őszintén szólva, nem is akartam nemet mondani semmire. Ez most is így van. A házasságkötésünk óta még inkább érzem, hogy mindig én engedek.
A barátnőm szerint ez nem jó, mert megint elkényeztetem ezzel a páromat, és megszokja, hogy neki nem kell hajlania a kompromisszumra.
Kicsit félek, hogy ha valami rosszat teszek, valami olyasmit, ami neki nem tetszik, akkor egyedül maradok. Bármit megtennék, hogy a férjem velem maradjon. Nagyon félek az egyedülléttől, ezért próbálom kerülni a vitákat, semmi olyanért nem szólok, ami bánthatná őt.
Úgy érzem, hogy az életem attól jó és szép, hogy ő velem van. Őrlődöm sokat azon, hogy vajon mi lenne, ha nem lenne velem. Mi történne, ha egyedül lennék egyik napról a másikra. Én tökéletesnek látom őt, és attól félek, hogy ő nem fog sokáig annak látni engem. Ki tudja? Talán már most sem lát annak.
Minden pillanatban azt érzem, szükségem van rá. Nem tudok egyedül döntéseket hozni. Attól is félek, hogy ezt egyszer megunja. Fogalmam sincs, hogyan csinálhatnám másképp, de azt tudom, hogy ez így nem teljesen helyes.”
Ha valaki függ a kapcsolatban a másik féltől, akkor jellemzően kicsi az önbizalma, ami az idő múlásával még jobban csökken. Saját életét csak akkor érzi teljesnek, ha a partnerével lehet, nélküle értéktelennek érzi magát. Egy párkapcsolatban azonban nem lehet így gondolkodni, mivel ez hosszú távon nagyon egészségtelen, meg is mérgezheti a jó kapcsolatot, az egyetértést.
A kötődés csak bizonyos értelemben, bizonyos mértékig lehet függés. Természetes, ha a felek kissé függnek egymástól, de az fontos, hogy a másik nélkül is teljesnek gondolják és érezzék magukat.
Az azonban nagyon veszélyes, ha az egyik fél olyan erősen függ a másiktól, hogy nem veszi észre, hogy nincs saját élete, csakis a partnerével együtt képes létezni.
Tarjáni Rita
