Férfi vagy, ha ...
Hogy milyen az igazi férfi, mindenkinek mást jelent. A sztereotípiák szerint az igazi férfi erős, domináns, magabiztos, uralkodik magán, nem sír és nem jár szűrővizsgálatokra.
Ugye neked is ismerős az oviból a Pisti apukája, aki megdorgálja sírdogáló kisfiát, „Gyerünk, fiam, hagyd már abba, nem vagy te kislány! A fiúk nem sírnak. Üss vissza, ha megint megver a Janika!”?
De hova vezet ez? Magyarországon a felnőtt férfiak zöme ebben szocializálódott, így nevelkedtek. Ennek köszönhetően elnyomják magukban azokat az érzéseket, érzelmi megnyilvánulásokat, amelyek nem olyanok, mint az „igazi férfi” tulajdonságai. Tény, hogy hazánkban a férfiak igen kis százaléka jár szűrővizsgálatra, bár a tendencia talán mostanában javuló.
Milyen az igazi férfi?
Már említettem, hogy mindenkinek mást takar a fogalom, de azért van néhány olyan általános tulajdonság, amely az „igazi férfit” rejti. Az igazi férfi nem egy teszetosza kisfiú, biztonságot adó, felnőtt gondolkodású, magabiztos, a döntésiért képes vállalni a felelősséget, nem forrófejű. Az igazi férfi nem beszél a fájdalmáról. Sem a lelki, sem pedig a testi problémáit nem tárja ország-világ elé. Így nőtt fel, az apja sem csinált ilyet. Ez ugyanis nem férfias. Ugye Pistike apukája is azt mondja az oviban a kisfiának, hogy ne sírjon, mert az lányos dolog. Ebből persze Pistike egyből megtanulja szuperül palástolni az érzéseit, és felnőttként „igazi férfi” lesz belőle. Természetesen azért, mert nem akar ő lenni az egyetlen, aki sír, ha történik vele valami igazságtalan, ám ennek köszönhetően Pistike sajnos szomorú felnőtté válik. A szomorúságát sem mutathatja ki, hiszen akkor a környezete mit fog majd gondolni?
Pistike tehát valami pótcselekvést fog keresni, hogy levezethesse a benne lévő feszültséget. Jó esetben sportolni kezd, ami egyre extrémebbé válik, végül már totál kiszámíthatatlan, állandóan ezt csinálja. Rosszabb esetben mondjuk alkoholhoz nyúl, vagy más szerekhez, amik csillapítják a benne dúló vihart. Ha családja lesz, akkor sem mutathat semmi gyengeséget, ám szüksége lenne rá. Ilyenkor kezd Pistike más nők után nézni, akikkel kicsit jobban elengedheti magát.
Nekünk, szülőknek kell résen lennünk, hogy fiainkat megtanítsuk arra, hogy bátran mutassák ki, mondják el, hogy mit éreznek. Nekünk kell ránevelni őket, nekünk kell megmutatni, hogy az évtizedes berögződések már nem feltétlenül működnek, és senki sem várja el tőlük, hogy magukba fojtsák az érzéseket.
Nagyon fontos küldetés ez, hiszen Magyarországon a prosztata daganatos megbetegedései igen gyakorinak számítanak, a tüdőrák után a második vezető halálok. Ha többen járnának szűrésekre, kevesebb lenne a negatív kimenetelű megbetegedés, hiszen időben felfedezhetnék a problémát.
A mi felelősségünk annak a képnek a kialakítása, formálása, hogy milyen is az igazi férfi. Minden korban más. Kisgyermekként igenis sírni kell, ha sírni kell, nem attól lesz valaki antiférfi, hogy gyermekkorában sírt, amikor fájt neki valami. Ezek a gyermekek rossz úton indulnak el, és ez a szülők döntése, nem az övék. Felnőttkorban nem attól lesz valaki valódi férfi, vezérhím, hogy elhanyagolja az egészségét, és nem jár el a nélkülözhetetlen, akár életmentő szűrővizsgálatokra.
A 21. századi igazi férfi hosszú életkort él meg, és ez már a saját felelőssége. Az ő döntésén múlik, hogy hogyan befolyásolja, hogyan töri meg azokat a berögződéseket, amelyek benne élnek.
Ligeti Anna
