Harag helyett gyengédség – így marad élő a szenvedély

Sokan hiszik, hogy a veszekedés a szenvedély bizonyítéka. Hogy egy jó kapcsolatba belefér a harc, mert a békülés majd úgyis mindent helyrehoz. De mi van akkor, ha létezik egy másik út – ahol a szeretet, a türelem és a kedvesség mindennap jelen van, és a szenvedély nem csupán a viharok után, hanem állandóan lángol?

Amikor két ember összekapcsolja az életét, legtöbben nemcsak egymás kezét, hanem a szívüket is megfogják. Elköteleződünk a szeretet, a megbocsátás, a kedvesség és az egymás felé fordulás mellett – legalábbis ez a szándék. De a mindennapi élet próbára tesz bennünket: stressz, fáradtság, megoldandó feladatok sorozata érkezik, és észrevétlenül nő a feszültség.

Sokan mondják, hogy a veszekedés belefér, sőt szükséges is, mert utána „jobb” minden – de a valóságban a harc gyakran több sebet ejt, mint amennyit a békülés begyógyít. A veszekedés utáni szexben nem a konfliktus szépsége rejlik, hanem a pillanat, amikor végre elengedjük a haragot, és visszatalálunk egymáshoz. De miért ne lehetne ezt a közelséget megélni vita nélkül is?

A kapcsolat egyik legnagyobb ajándéka, ha valamelyik fél képes megállni egy kirobbanó veszekedést, és megőrzi a békét. Ez nem gyengeség, hanem erő. Az önuralommal teret adunk annak, hogy a kapcsolatban ne a düh, hanem a szeretet vezessen. Az idő előrehaladtával a párok, akik így döntenek, mélyebb bizalmat és intimitást építenek ki – és ez a fajta kapcsolat nem kioltja, hanem életben tartja a szenvedélyt.

A mindennapokban a harag helyett a gyengédség választása olyan, mint újra és újra igent mondani a másikra. A veszekedések elkerülése nem jelenti azt, hogy elfojtjuk az érzéseinket – épp ellenkezőleg. Megtanulunk őszintén, de szeretettel kommunikálni, ami végső soron még közelebb hoz minket egymáshoz.

 

Kovács-Hain Zsuzsa