Hol vagytok, nők?

Egyre rövidebb szoknyák, szinglilét. A mai nő már nem az a szende fehérnép, akiről a festők mintázták életük fő művét. Manapság már nem mondja meg senki, mit tegyünk, és mit ne. Az életünk csakis a mi kezünkben van. A szerelemről mi döntjük el, hogy kell-e nekünk. De vajon jól van ez így?

Óriási utat tettünk meg eddig, ahol most tartunk. Mind a nőiségünket, mind az emberi mivoltunkat tekintve komoly változásokon mentünk keresztül. Az előző század elején-közepén még a hajunkat sem szabadott levágatnunk, mostanra már szavazójoggal, parlamenti mandátummal, döntési joggal rendelkezünk.

Azt is eldönthetjük, akarunk-e társas kapcsolatban élni, vagy jó nekünk egyedül. A tapasztalat és az évek azt mutatják, hogy – mivel az ember alapból társas lény – egy idő után nem szeretünk egyedül lenni. Elvárjuk azonban, hogy a kapcsolatainkban egyelőkként kezeljenek minket, a célokat közösen határozzuk meg a partnerrel és a célokért is együtt küzdünk. Ha ez nem teljesül, a kapcsolatnak vége. Már nem egyezünk bele abba, hogy a férfi hordja a nadrágot, nekünk is nadrág kell. De biztos, hogy minden nőnek így jó ez? A férfiak már nem is keresik a kicsit félszegebb, családszerető nőtípust. Azt hiszik, már nem is létezik, vagy ha igen, akkor biztos foglalt. A nők pedig küzdenek azért, hogy egy kapcsolatban nőként kezeljék őket, mégis keményebbek, mint Toldi Miklós.

Anna (26 éves)

Szeretnék családot. Majd. Egyszer. Nem értem, miért kellene sietnem. Az idősebb női rokonaim mást sem tudnak, csak azt kérdezgetik, mikor megyek már férjhez. Könyörgöm, kihez? Nincs egy normális pasi a láthatáron, mindegyik teljesen alkalmatlan. Inkább az orvosi karrieremre koncentrálok, mert abban legalább felfedezem az értelmet. Külföldre megyek, ott fogok továbbtanulni, aztán majd pár év múlva meglátom, hová tartok.

Réka (33)

Túl vagyok már néhány kapcsolaton, voltak egyéjszakás kalandjaim is. Azt érzem, hogy a nő szerepe már nem olyan fontos, simán lehetünk önmagunk. Ha sörözni támad kedvem, akkor simán megteszem, nem parádézom Cosmopolitan koktéllal a kezemben, és ha valakinek ez nem tetszik, akkor nem kell néznie. Azt hiszem, sosem szeretnék úgy igazán megállapodni, szerintem a házasság intézményének leáldozott.

Ami (25)

Nagyon fiatal vagyok még, de én úgy gondolom, hogy az igazi nő szerepe az én igazi hivatásom. Szeretnék családot, gyerekeket, és egy olyan férfit, aki szereti a nőies nőket, a régi értékeket. A barátnőim csak nevetnek rajtam, hogy milyen koravén a felfogásom, mert ez már egyáltalán nem divat, és úgysem találok olyan férfit, akinek ezzel együtt kelleni fogok. Én azért reménykedem abban, hogy valahol van még legalább egy ilyen ember, és pont rám vár.

Jani (26)

A nők kihaltak. Ez tapasztalat. Ahol csak megfordulok, mindenhol ragadozókat látni. Nincs már olyan, hogy egy nőért harcolni kell, meg udvarolni neki. Csak csettintek, veszek egy italt, és a kiszemelt nő az enyém. Nem kell túllihegni semmit. És ez nagyon szomorú.

Dénes (36)

Szeretnék gyerekeket, de nem tudom, kitől. Azok a nők, akik hasonlóan gondolkodnak, már mind férjnél vannak, nekem csak a vérmesek jutnak, akik a pénzre mennek, és nem akarnak megállapodni. Lassan kezdek beletörődni, és elfogadni a helyzetet. Sajnos ez csak egy ideig képes kielégíteni.

Marci (25)

A legjobb időket éljük! A nők csak úgy falják az élvezeteket! Ez az én világom. Kellek nekik és ők is nekem. Eszem ágában sincs egy mellett lehorgonyozni, ha az enyém lehet az összes, akit csak akarok. Még csak meg sem kell erőltetnem magam. Mindig van nálam óvszer, mert a biztonságos szex fontos.