Kellenek a tündérmesék!
A minap belefutottam egy videóba, amelyben két írónő, Elena Favilli és Francesca Cavallo beszél legújabb mesekönyvéről, az Esti mesék lázadó lányoknak (Good night stories for rebel girls). Úgy vélik, a gyerekkorunkban hallott mesék azt sugallják a kislányoknak, hogy soha nem lesznek képesek maguktól elérni, létrehozni valamit. Az írónők szerint az iskolába kerülő kislányok önbizalma kisebb, mint hasonló korú fiú társaiké. És ez – szerintük – mind a meséknek köszönhető.
Az Esti mesék lázadó lányoknak című könyv 100 igaz történetet tartalmaz olyan nőkről, akik megváltoztatták a nőkről vallott eszméket, valami olyat tettek, hogy húha. Például Frida Kahlo, Julia Child, stb.
Ha belegondolunk, talán egyetlen olyan mese sincs a világirodalomban (nem a népmesékről van szó), ahol a hősnő segítség nélkül tudna érvényesülni. Hamupipőkét segítik az egerek (!), Hófehérkét az állatok és a törpék, Aranyhajat egy bátor (?) férfi, Nyálas Eugén, Mulant, a nagy harcost is segíteni kell, mégpedig egy tücsöknek és egy gyíkra emlékeztető sárkánynak. És még sorolhatnánk, hogy a sok-sok női meseszereplőnek milyen furcsa, varázslatos, földöntúli segítségei akadnak útjuk során.
De vajon jól van ez így? Jó a mesékre fogni egy társadalmi és szociális problémát? Valóban a kislányok attól lennének lélekben és mentálisan erősebbek, ha a mesék arról szólnának, hogy teljesen egyedül boldogulnak a világban?
Mi határozza meg a nőiségüket? A mese? Gyermekkorban a fantázia még szárnyal, a gyerekek maguk is képesek a meséket „írni”, átírni, saját magukra értelmezni. A szülő dolga az, hogy rendet rakjon a fejecskékben, a kérdésekre válaszolva segítsen kialakítani a gyermekben a valóság és a mese közti mezsgyét.
De lássuk, milyen is a mesebeli királylány és királyfi
Általában nőies, finom, légies, csodás anya és feleség. A romantikus nőkép megtestesítője. És igen, segítségre szorul ahhoz, hogy elinduljon a rá kiszabott úton. Erősíti a nőiességet a kislányokban.
A királyfi erős, legyőzi a sárkányt, ő az, akitől elalél a hősnő, és aki mindent megtesz választottjáért: még a halállal is dacol. Erősíti a férfiasságot a kisfiúkban.
De a királyfi vagy a férfi hős nem szorul ugyanúgy segítségre, mint a női hős? Dehogynem! Fülöp herceg soha nem tudta volna felébreszteni Csipkerózsikát a három jótündér segítsége nélkül. Mulan szerelme, Sang sem ért volna el semmit segítség nélkül. De még sorolhatnánk.
De a mese pont attól szép, hogy az álmokat táplálja. Tanít. Arra, hogy az életünk a saját kezünkben van. A célokért harcolni kell, és néha segítséget kell elfogadni, hogy sikerüljön, amit szeretnénk. De soha nem szabad feladni az álmainkat, mert mindenben benne van a lehetőség, hogy egyszer valóra válik. A mesék kiegyenlítettek, nem a nemek közti csatákról szólnak. Sokkal mélyebb értelmeket kell keresni még egy egyszerű konfliktus leírásában is. A szülők dolga, hogy erre rávilágítsanak.
Ezzel szemben a most megjelent könyv szereplői valós személyek, nem mesehősök. Történelmi személyek. Az általam hasraütés-szerűen kiemelt két szereplő, Frida Kahlo és Julia Child is segítséggel lett az, aki. Gondoljunk csak a férjeikre: Diego Riverára és Paul Cushing Childra. Hát nem ők segítették a két nőt, nem ők álltak mögöttük végig? Persze egy idő után a nők túlnőttek rajtuk. De akkor is, az indulásukat nekik köszönhetik. És rajtuk kívül még sok más ember segítette őket, hogy azzá váljanak, akik lettek. Nem hiszem, hogy ettől több vagy kevesebb lett volna az önbizalmuk. Egyszerűen hittek valamiben, amit megvalósítottak. De nem egyedül.
Mi ebből a tanulság?
Mi emberek, függetlenül attól, hogy nők vagy férfiak vagyunk-e, nem érhetünk el egyedül semmit! Ilyen nem létezik. Mindenkinek vannak segítői az útján. Ettől csodás az egész. Társakkal járjuk az életet, mert ha egyedül lennénk, nem is lenne fontos, hogy mit értünk el. Nem számítana.
A fontos az, hogy milyen a hozzáállásunk az élethez. Hogyan vesszük az elénk kerülő akadályokat. Képesek vagyunk-e velük leszámolni, vagy megtorpanunk, és nem váltjuk valóra az álmainkat. A tündérmesék kellenek! Megtanítanak nagyot álmodni és küzdeni érte. A személyiségünkre pedig hatással vannak. A mesélő (a szülő, az óvó néni, bárki, aki mesél) szerepe ezért óriási. A mesék sokszor magyarázatot igényelnek. Mindent meg kell beszélni, minden kérdésre válaszolni kell, nem elhessegetni a gyermeket, hogy ne kérdezzen már annyit. Azért kérdez, mert tudni akar! De az önbizalmát nem az fogja befolyásolni, hogy a mesében a királylány hogyan érte el a célját. Attól lesz önbizalma, ha látja, hogy az álmait képes megvalósítani, és vannak, akik támogatják ebben.
