Középkori hálószobatitkok, avagy 7 dolog, amit nem tudtál a középkori szexről
Ma már nem ritka, ha valaki egyéjszakás kalandokba bonyolódik, megcsalja a párját, elválik, a saját neméhez vonzódik, és ezt felvállalja. A középkorban azonban a szexuális élet, a párkapcsolat egészen más volt, mint manapság. A sok tiltás és büntetés miatt az emberek féltek, ugyanakkor a vágyainknak nem lehet korlátokat állítani, ezért vétkeztek is rendesen. Elég csak a középkori művészetet nézni, süt belőle a szexualitás.
Lássunk most 7 olyan tényt, amit valószínűleg nem tudtál a középkori szexuális életről.
1. Udvarlás érintés nélkül
Ma az ismerkedés és az udvarlás nagyon egyszerű, gyors, nincsenek sallangok. Mindenki tudja, mit akar, mit vár a másiktól. Gyakran egész hamar a lényegre térnek a párok. Ez a középkorban elképzelhetetlen volt. Akkor még az udvarlás időszakában nem érhettek egymáshoz a szerelmesek, szavakkal, versekkel, dalokkal fejezhették ki az érzéseiket, egymás iránti vágyaikat.
2. Szex a házasság előtt? No, nem!
A szex bűnnek számított. Az egyetlen ok, amiért „művelni” lehetett, a gyermeknemzés volt (ó, sötét középkor!). A házasság előtti szexuális élet főbenjáró vétek volt, amit nagyon komoly büntetésekkel sújtottak, akár halálra is ítélhették a bűnösöket.
3. Csakis a misszionárius
Ma már széles a szexpózok tárháza, csak a fantázia szabhat határt az élvezeteknek. Nem volt ez így a középkorban. Az egyetlen megengedett pozitúra a misszionárius póz volt. Ami ettől eltért, az bűnösnek, nem elfogadottnak számított. Semmilyen más örömszerzési módot nem engedélyeztek, így az orális szex is kizárt volt. Más pózban csak akkor lehetett gyermeket nemzeni, ha a has mérete nem engedte a behatolást.
4. A homoszexualitásért halál járt
A házasság előtti szex és a házasságtörés bűne mellett, a homoszexualitás volt a harmadik nagy bűn, amiért halálbüntetést lehetett kapni. Semmi olyan örömszerzési forma nem volt engedélyezett, ami a homoszexuálisok életét jellemzi. A vétkesek nagyon komolyan bűnhődtek: csonkítás, akasztás, máglyán égetés, éheztetés volt a repertoárban.
5. Ha akarsz, szűz lehetsz újra
A szüzesség egy biológiai dolog. Egyszer lehet elveszteni, és semmi köze a valláshoz, vagy Istenhez. A nők mindig is féltve őrizték, de a középkorban lehetőségük volt visszakapni azt. Nem kellett mást tenniük, csak meggyónni vétkeiket, könyörögni a feloldozásért, és vezekelni. A vezeklés ebben az esetben azt jelentette, hogy a nőnek meg kellett válnia a bűnben fogant gyermekétől (ha volt persze), és élete végéig egy zárda lakójaként kellett élnie, tevékenyen, Istennek szentelve magát.
6. Bordélyt minden városba!
Az Egyház is belátta, hogy az ember annyira bűnös lélek, hogy képtelen a vágyain uralkodni. Ám a bűnös dolgoknak a házasságban gátat kell szabni. Ezért engedélyezték a hivatalos bordélyokat, karneválokat. Minden városban volt tehát bordélyház, ahol a férfiak kiélhették minden bűnös, perverz vágyukat.
7. Akkor is volt gumióvszer
Birka húgyhólyagja, állati bél, vászon – csak három azok közül az anyagok közül, amelyből óvszer készült a középkorban. Eredetileg a betegségek ellen alkalmazták, de a nem kívánt terhesség ellen is ez az egyetlen megoldás létezett. A női verzió kevésbé volt hatékony: valamilyen textilt vagy gyapjút helyeztek fel a hüvelybe. Ezt az anyagot átitatták egy speciális keverékkel, de még így sem védte hatékonyan a betegségektől vagy a nem kívánt terhességtől a viselőjét.
Tarjáni Rita
