Párkapcsolat, házasság és szexualitás a középkorban
Szabályozott, elrendezett, férfiközpontú – ez a három szó foglalja össze leginkább a középkorban köttetett házasságokat. Az egyház és a törvénykezés mindent a kezében tartott, ugyanakkor a házasság a két család gazdasági szövetsége is volt.
És Isten megteremtette a nőt…
A Biblia szerint Isten a férfi, Ádám oldalbordájából teremtette meg Évát, a nőt. Emiatt a középkori ember úgy vélte, a nő mindenben kevesebb a férfinél. A párkapcsolat, a házasság és a család élet is ezen gondolat által vezérelt volt. A férfi bármit megtehetett a feleségével, verhette is akár, a nőnek pedig minden körülmények között fejet kellett hajtania urának, ki kellett szolgálnia őt minden értelemben.
A házasságkötést illetően a nőknek (inkább lányoknak, ugyanis nagyon fiatalon mentek férjhez) nem volt semmi beleszólásuk abba, hogy kihez adják őket. Legtöbbször a férfiak sem választhattak, a szülők és az egyház rendeztek el mindent.
A házasság
A megszentelt frigy azonban még nem volt hivatalos addig, amíg nem történt meg az első szexuális együttlét a friss házasok között.
Voltak persze már akkor is lázadó fiatalok, akik nem akarták elfogadni, hogy elrendezett házasságban, szerelem nélkül kelljen élniük. Ők mindent megtettek, hogy azzal lehessenek, akit szeretnek, ezért akár pap nélkül is megkötötték a házasságot. Ennek komoly következményei voltak: a születendő gyermekeknek semmilyen örökség nem jutott, és többnyire a házasulók a szüleiket is elvesztették a boldogító igennel egy időben.
A házasságban a hűtlenséget szigorúan büntették. A házasságtörő bíróság elé került. Ha valaki többször követte el ezt a hibát, akár halálbüntetést is kaphatott.
Az egyház a válást ellenezte, nem is nagyon engedélyezte. Kizárólag akkor volt erre lehetőség, ha a felek rokonok voltak, vagy a férj nem volt képes a gyermeknemzésre (azaz a szexre). Az utóbbit egy nagyon furcsa eljárás során kellett bizonyítani. Megvizsgálták a nőt és a férfit is. A nő szűzhártyájának meglétét ellenőrizték, a férfinél megpróbáltak erekciót előidézni. Ha ez sikerült, akkor bizonyítania kellett, hogy képes, vagy nem képes a szexre. A nőnek és a férfinak a bírák előtt kellett lefeküdniük egymással. Csak abban az esetben válhattak el egymástól, ha az aktus nem jött létre.
Szexualitás – szabályok között
Nemcsak az eljegyzés és a házasság, de a szexualitás is szigorú egyházi szabályok között volt lehetséges. Házasságon kívül tiltott volt szexuális életet élni, az egyháznak joga volt ellenőrizni is azt, hogy szűz-e a menyasszony.
Az egyszerű, falusi emberek másképp vélekedtek, a jegyesek eltölthettek egymással egy éjszakát. Ha valamiért nem működött a dolog, akkor fel is bonthatták az eljegyzést. A nemes családokban azonban a nők általában tapasztalat és tudás híján vágtak bele a házaséletbe.
Mivel a szexualitást is az egyház szabályozta – méghozzá nagyon szigorúan – nem feltétlenül jelentette az örömforrást a házasok számára. Kizárólag akkor élhettek házaséletet, ha gyermeket akartak, vagy meg akarták előzni, hogy az egyik fél hűtlen legyen.
A nő orgazmusa nagyon fontos volt
Persze nem azért, mert ez jó a nőnek, hanem azért, mert úgy vélték, hogy az orgazmus segíti a fogantatást. A házasok nem szeretkezhettek az év bizonyos időszakaiban, nem csókolózhattak és nem engedélyeztek számukra bizonyos pozitúrákat (pl. kutyapóz), nem lehettek meztelenek és csak sötétben eshetett meg az aktus, nem nézegethették egymást közben.
Persze sokan nem tartották be az egyház szabályait. Főleg azok nem, akik az elrendezett házasság ellenére megszerették a partnerüket, és a szexuális életükben szenvedély és vágy is volt. Az emberek akkor is emberek voltak, a vágyak akkor is egyszerűek és letisztultak voltak. A szexualitás akkor is örömszerzés volt, bármennyire igyekeztek is beszabályozni.
Tarjáni Rita
Fotó forrása: www.elmelettortenelem.hu
