Mersz szeretni?

Pár nappal ezelőtt a közösségi oldalon, az egyik csoportban egy lány feltett egy kérdést: „Feltétlen szükséges a szerelem egy boldog párkapcsolathoz, vagy esetleg elég a tisztelet, szeretet és a vonzalom?”

Rengeteg válasz érkezett a kérdésre. Mindenki azon a véleményen volt, hogy a szerelem nagyon fontos az ember életében, de egy kapcsolat működhet a nélkül is.

Ahogy ezeket a válaszokat olvasni kezdtem, megfogalmazódott bennem egy újabb kérdés: vajon milyen az a kapcsolat, ahol a felek beletörődnek abba, hogy az ő kapcsolatukban nincs szerelem? Mert véleményem szerint a szerelemmentes kapcsolat, ahol két ember csak együtt él, az kompromisszum, beletörődés abba, hogy nekünk nem jár jobb. A szerelem az emberi kapcsolatok csúcsa. Az a párkapcsolat, amely szereteten, vonzalmon, tiszteleten és megbecsülésen alapszik csupán, és hiányzik belőle a szerelem, az megalkuvás. Elfogadjuk, hogy ez van, ezt dobta a gép. Nem lépünk tovább, hanem benne maradunk (vagy épp belekezdünk) egy olyan kapcsolatba, amiben valaki sérül. Előfordulhat, hogy a párunk szerelmes, és számára kínszenvedés minden perc, amit várakozással tölt. Vár, hogy mi is egyszer csak szerelmesek leszünk. De mi tudjuk, hogy ez nem következik be. De akkor miért vagyunk együtt? Mert ez így kényelmes? Vagy, mert félünk attól, hogy mi lenne velünk egy olyan kapcsolatban, ahol szerelmesek vagyunk? Félünk az érzésektől. Egyértelmű, hogy erről van szó. Attól félünk, hogy csalódunk. Ez lehet azért, mert már előfordult, és nagyon nagy seb maradt a szívünkön, a lelkünkön, és nem akarjuk átélni újra. Inkább begubózunk, és magunkra erőltetünk valamit, amiben lehet, hogy nem is érezzük komfortosan magunkat. És lehet azért is, mert egyszerűen nem akarunk szerelmet érezni. Kényelmesebbnek véljük azt az állapotot, amelyben a szívnek nem osztottak lapot.

Nem azt mondom, hogy szerelem nélkül nem lehet együtt élni valakivel, mert lehet, sőt, a szex is elképzelhető szerelem nélkül. De vajon van értelme is? Meddig tarthat egy olyan kapcsolat, amelyben nem kötnek a saját érzéseink? És meddig bírja a szerelmes fél? Meddig hajlandó valaki várni a másikra? És ha mi nem vagyunk szerelmesek, elvárhatjuk a partnerünktől, hogy várjon, míg világ a világ? Nem. Nem tisztességes valakitől azt elvárni, amit mi magunk sem biztos, hogy megtennénk.

Olyan ez, mintha valakibe, akit amúgy kedvelünk, esetleg vonzódunk is hozzá szexuálisan, minden nap belerúgnánk. Semmibe vesszük azzal, hogy nem vagyunk teljesen őszinték. Vagy ha el is mondtuk neki, hogy nem szeretjük, akkor is magunkhoz láncoljuk, hiszen együtt élünk. Így ő nem tud továbblépni. Mennyire kényelmes helyzet ez! Nem kell szembesülnünk önnön érzéseinkkel, van mellettünk egy odaadó társ, aki kielégíti testi és lelki igényeinket (vagy igénytelenségünket).

Te ne hagyd, hogy elsodorjon az érzelemmentes világ! Az embernek szüksége van az érzelmekre, mert minden más olyan körülöttünk, mint egy mindent elnyelő sivatag. Csak a szerelem mutathat kiutat, csak azzal érhetjük el a valódi boldogságot egy párkapcsolatban. Adj esélyt magadnak és vállald, ha érzel valaki iránt valamit. Sokkal könnyebb minden problémát megoldani úgy, hogy nem azzal nézel szembe nap mint nap, hogy valakivel nem vagy elég őszinte.