Párkapcsolati státusz: állóvíz
A barátnőm, Niki, a világ legbéketűrőbb embere. És mondhatnánk azt is, hogy a leglustább. Évek óta él „egy minek más, jó lesz ő is” kapcsolatban, amely sosem kavarja fel a kellemes állóvizet. Niki legbelül szenved, de egy lépést sem tenne a boldogsága érdekében.
„Mit akarsz? Évek óta vele vagyok, nem fogok csak úgy kilépni a kapcsolatból, csak azért, mert vannak átmeneti problémáink!” – kardoskodott a barátnőm, amikor a karantén után először találkoztunk a törzshelyünkön. Már az első pillanatban, ahogy helyet foglaltunk, panaszkodni kezdett, hogy Ede, a pasija mennyire képtelen az alkalmazkodásra, és különben is, mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, ez pedig Nikinek egyre szűkebb teret szab. A kérdésemre, hogy miért nem lép ki egy olyan kapcsolatból, amelyben boldogtalan, az volt a válasza, hogy most tényleg azt akarom, hogy ő újrakezdje a randizgatást…?
Kissé kényelmetlen és egyben szomorú felismerés volt, hogy a barátnőm semmit sem változott, és képtelen a saját érdekeit szolgáló döntést hozni. Egy párkapcsolat sosem fenékig tejfel, ezt mindenki tudja, de mivel az ember boldog szeretne lenni, általában fel tudja vállalni, ha a jelenlegi helyzete nem a boldogságát szolgálja. De Nikinek jobb az állóvíz. Panaszkodni viszont nagyon szeret. Már kívülről tudom, hogy Ede mit nem tud az ágyban, és hogy mindig szerteszét hevernek a szennyes cuccai a lakásban. Persze a házimunkában sem segít, és "szegény" Nikinek kell utána pakolni.
„De mégis, mit szeretnél, Niki?” – kérdeztem tőle. Valódi választ nem tudott adni. Azt hajtogatta, hogy ő már öreg ahhoz, hogy újra elkezdjen ismerkedni, és ezredszerre is ugyanazokra az ostoba kérdésekre válaszoljon. Az jutott eszembe, amit mindig anyukám mondott nekem: az embernek, aki nem akarja, nem lehet a feneke alá tenni a jót. Annyira igaz ez a mondás…
„Nem ő az igazi, na és?! Annyi más ember él úgy, hogy nem a nagy Ő van mellette.” – szajkózta még mindig teljes meggyőződéssel. Pedig szerintem egy kapcsolatnak nincs értelme úgy, hogy nem a boldogság és a bizalom tölti ki minden percét. És igenis nagyon fontos, hogy az igazi legyen melletted.
Vannak azonban olyan nők (persze férfiak is), akikre nem hatnak az észérvek, és a saját tapasztalataikból sem képesek tanulni. Természetesen Nikinek mindig itt leszek, hogy meghallgassam, ha ki akarja adni magából a csalódásait, de arra kíváncsi vagyok, hogy meddig hajlandó Edével maradni. Felmerült bennem, hogy vajon meghallgatta-e a férfit, vagy csak a saját vélt vagy valód félelmeit és tapasztalatait látja? A kapcsolati státusza most állóvíz. Olyan kapcsolatban él, ami felemészti az energiáit, és nem is akar kilépni belőle. Vannak, akik most csóválják a fejüket, hogy egy ilyen embernek egyáltalán nem érdemes a sirámait végighallgatni, hiszen ő maga választott. Valóban így van, senki sem kényszeríti Nikit erre a párkapcsolatra, ő választott, és választhatna másképp is. Ám vannak, akik kevésbé bátrak, kevésbé mernek váltani. Nem biztos, hogy kizárólag a kényelem játszik szerepet a döntésében.
Nekem csak egy félelmem van… mi van akkor, ha Niki marad ebben a kapcsolatban, és közben elszalasztja az igazit?
Tarjáni Rita
