Párkapcsolatok válságban – 40 fölött tényleg mindenkit utolér?
Egyszer elérkezünk az életünkben egy pontra, amikor minden letisztult körülöttünk. Minden jó, minden elvan egy jó kis állóvízben. Karrier – pipa, egzisztencia – pipa, kapcsolat – pipa, házasság – pipa, gyerek – pipa… És akkor mégis beüt a krach. De miért fordulhat ez elő? Vajon törvényszerű, hogy a 40-es éveiben mindenkit utolér?
Egész életünkben arra vágyunk, hogy szerethessünk és szeretve legyünk. Mégis, sokan az emberi kapcsolataikkal is úgy vannak, mint a tárgyakkal: amikor megszerzik az áhított nőt vagy férfit, úgy érzik, ez is megvan. Nem tesznek bele a szükségesnél több erőt, energiát és nem pazarolnak időt rá. Ugye, szörnyen hangzik? Mégis egyre általánosabb a probléma, és egyre több párt érint.
Minden emberben ott a vágy, ami eredendő és mindenki genetikájában ott van, mégpedig az, hogy a lehető legjobb genetikával rendelkező párral létesítsen kapcsolatot. És addig keresi ezt a párt, míg meg nem találja. Ez azokban az emberekben is ott van, akik tagadják. Az őskorban ennek volt oka és létjogosultsága is, hiszen rövid volt az élet. Ma azonban az élet hosszú, és lenne idő arra, hogy a boldogságra, a szerelemre és az intimitásra koncentráljunk.
És ennek ellenére mégis nagyon sokan képtelenek hosszú kapcsolatot, stabil hátterű párkapcsolatot kialakítani. A kényelmes dolgokra hajtunk, a könnyűre, és nem érezzük úgy, hogy a nehezen kaphatóért tennünk kellene. Ha megkapjuk a könnyűt, miért strapálnánk magunkat, nem igaz?
Az az élet, ami a modern korban jellemző, már nem az az élet, amit azok az érzések határoztak meg, amiket a család elvárt. Ma már nem marad együtt egy pár, mert egy családot alkotnak. A boldogság ma már nem olyan egyszerű dolog, sokat kell tenni érte. És amíg ezt valaki nem értékeli át, nem is tudja igazán átérezni. Ez pedig válsághoz vezet, hiszen azok a pillanatnyi örömök, amelyeket átélnek a párok, senkit sem elégít ki igazán. A lelkünk másra vágyik, senki sem szeret boldogtalanságban élni. Nem foglalkozunk egymással eleget, és ez boldogtalanná teszi a kapcsolatot, ami miatt az egész kicsúszik a kezünkből.
A mai ember azt hiszi, hogy az a boldogság, ha ő, az egyén boldog. Holott az az igazi boldogság, ha a párkapcsolatban mindketten boldognak érzik magukat, és mindketten elégedettek.
Ha azonban senki sem elégedett, a szexualitás is hiányt szenved, így az is rutinná alacsonyul, vagy teljesen eltűnik a kapcsolatból. Senki sem lélegezhet fel, ha már megszerezte álmai férfiját vagy nőjét, a boldogság érdekében minden egyes nap tenni kell, dolgozni kell érte, energiát kell belefektetni.
Ma már nem elég, ha csak elmondhatjuk, van családunk, van párkapcsolatunk, házasok vagyunk. Csak akkor lesz igazán felhőtlen a boldogság, ha értékeljük a nehézségeket is, azokat az időket, amikor nem minden olyan jó és nem minden olyan egyszerű.
Komáromi Csenge
