Segítség, elváltunk! – De ez most jó, vagy rossz?
A válás nem mindig a legrosszabb megoldás két ember megromlott kapcsolatának lezárására. Mindenki másképp éli meg, és mindenkinek más élet következik utána. Most öt férfit kérdeztünk meg arról, hogy ők hogyan élték meg, hogyan élték túl a válást.
Andor (42) – „Ez volt az egyetlen megoldás”
Andor kétgyermekes apuka, aki nemrégiben vált el. Komoly lelki megpróbáltatás volt számára, de a gyermekei érdekében tett mindent. „Ez volt az egyetlen megoldás, hiszen a feleségemnek van egy másik férfi az életében. Közös megegyezéssel döntöttünk a válás mellett, de volt egy feltételem. A fiaimat nem akartam idegen férfira bízni, így nálam maradtak. A feleségem nem is ellenkezett. Ebből is tudtam, hogy jól döntöttem. Egészen megváltozott az életem, már semmi sem ugyanolyan, mint volt. Nem kudarcként fogtam fel a válást, hanem megoldásként. A kudarc inkább a házasságunk volt. Most megpróbálok boldog lenni a fiaimmal, és talán egyszer még rátalálok valakire, aki megbecsüli a kapcsolatunkat.”
Fülöp (50) – „Háromszor voltam nős, háromszor váltam el”
Fülöp három feleséget is alkalmatlannak talált arra, hogy boldoggá tegye őt. Mégis minden házasságkötése előtt reménykedett. „Azt hiszem, három feleség után mondhatom azt, hogy minden nő egyforma. Egyszerűen nem elég nekik semmi sem. Pufogtathatnám a jól ismert közhelyeket, hogy a kisujjadat nyújtod, és a karod kell, meg ilyenek, de inkább nem. A legrosszabb válásom az első volt. Akkor nagyon mélypontra kerültem, és öt egész év kellett ahhoz, hogy talpra álljak. Mégis, felálltam, újranősültem. Azt hittem, boldogok lehetünk, de ez a házasságom is zátonyra futott. Csaló, hazug nőkkel hozott össze a sors, és egész életemben magányos voltam miattuk. Azt hiszem, már nem törekszem arra, hogy találjak valakit. Alkalmi, szexuális kapcsolataim vannak, szabadon élek. Nincsenek gyerekeim sem, nem tartozom senkinek semmivel.”
Dénes (41) – „Még mindig jóban vagyunk”
Dénes nem akart vasárnapi apuka lenni, így szeretett volna a feleségétől csendben, kulturáltan elválni. „Nem vagyok könnyű eset, sok rigolyám van, amiket nem mindenki bír hosszú távon elviselni. Annával nagyon jó volt a kapcsolatunk a házasságunk alatt, egy kislányunk született, Lillus. Imádom őt, és Annát is. Szerinte azonban nem tudunk együtt élni, és nemrég azt mondta, szeretne elválni, hogy boldog lehessen. Mivel tudtam, hogy egyedül nem lennék képes a gyerekemet felnevelni, viszont nem akarok tipikus, vasárnapi apuka lenni, belementem mindenbe, amit Anna akart. A lányunkat ő neveli, de akkor láthatom, amikor csak akrom. Szuper ez így, mert Lillusnak nálam is van egy szobája, sokat vagyunk együtt, és mindenki elégedett. Őt sem viselte meg ez az egész, jól van. Egy szakítás mindig nehéz dolog, egy válás szintén az. De lehet kulturáltan csinálni. Úgy, hogy senki se sérüljön, és jó maradjon a kapcsolat utána is. Nálunk ez tökéletesen sikerült.”
Zoltán (39) – „Nem vagyok egy kitartó típus”
Zoltán nagyon szereti a nőket, egész életében hajtotta őket. Egyszer aztán megtalálta Csillát, de nem tudott mellette maradni, elváltak. „Egy éve elváltunk a feleségemmel, mert többször is félreléptem a kapcsolatunk alatt, illetve akkor is, amikor házasok voltunk. Csilla sajnos megtudta, és nem maradt más választásom, be kellett vallanom mindent. Ő nem volt hajlandó megbocsátani, azonnal beadta a válást. Ez van. A nők között is vannak kicsapongó természetűek, a férfiak között is. Én nem tudok egyetlen nő mellett élni, ez tuti, kiderült már. Bíztam abban, hogy Csilla elegendő lesz számomra, de nem így lett. Egy csinos nőnek nem tudok ellenállni! És olyan sokan vannak! A válás óta talán kétszer beszéltünk Csillával. Szerencsére nincs közös gyerekünk. Ő viszont egy új pasival van, akitől most terhes. Legalább ő boldog.”
Gábor (45) – „Elváltunk, mégis együtt maradtunk”
Gábor és a felesége, Elza tízévnyi házasság után mondták ki egymásnak, hogy ennyi volt. Mégis egy házban élnek, és nagyon boldogok. „Három közös gyermekünk van Elzával, a válás elkerülhetetlen volt, mert elhidegültünk egymástól. Nem voltak már köztünk olyan érzések, amelyek összetartanak két embert. Viszont úgy éreztük, a gyerekeink megérdemlik, hogy a szüleiknek fontosak legyenek annyira, hogy ne menjenek szét. Egy házban maradtunk, mert óriásai családi házunk van. Elzának hamarosan lett egy barátja, Tomi, aki nagyon jó fej, szinte azonnal barátok lettünk. Az én életembe is beköltözött Emma, aki egy nagyon kedves, gyönyörű nő, most várja első gyermekünket. Elzának és Tominak is született egy gyerekük, így most egy óriási mozaikcsaládként élünk. Az a jó, hogy egyik új fél sem akar külön élni, nagyon jól működik a kis közösségünk. Mások szemében talán furcsa ez az egész, de szerintünk fantasztikus, hogy ennyire baráti kapcsolatban tudjuk nevelni a gyermekeinket, és elfogadtuk, hogy nem tudunk férjként és feleségként működni.”
Ligeti Anna
