Szerelem, feltételes módban
„Persze, hogy szeretlek, drágám. Feltéve, ha megpróbálod újra azt a fenséges kacsacombot, amit anyukám szokott sütni, tudod, amit múltkor odaégettél. Szeretlek, feltéve, ha egy kicsit eltűnsz, amikor átjönnek a haverok. Szeretlek, feltéve, ha minden úgy történik, ahogy én akarom…”
Ugye ismerős neked is a fenti néhány gondolat? Lehet, hogy te nem pont így találkoztál ezzel a jelenséggel, de mindannyian átéltünk már hasonlót. Szeretnénk, ha szeretnének, és ezért képesek vagyunk arra is, hogy úgy éljünk, ahogy a párunk szeretné. Sok kapcsolat feltételes módban működik. Ami még szomorúbb, szerelmek is működnek így. Látszatszerelmek. A szerelem ugyanis nem igazi akkor, ha nem fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen. Így egyszerűen nem létezik. A szerelem egy olyan érzés (kéne, hogy legyen), amelybe nem fér bele, hogy szerepet játsszunk. Egymás előtt meztelen a lelkünk.
Manapság azonban a meztelen lélek teljesen védtelen. Rajtunk kívül nem vigyáz rá senki. Ha csak úgy kitesszük, megsérülhet. Ha azonban szeretve vagyunk, nem kell félnünk, a lelkünk és a testünk is biztonságban van.
Változtatni muszáj?
A változás jó dolog, de csak akkor, ha magunktól akarjuk. Akkor jó, ha magunk akarunk valamit tenni azért, hogy boldogabbak legyünk, és ezt nem a másik várja el tőlünk.
Szeretve lenni és szeretni az egyik legjobb dolog a világon. Feltétel nélkül szeretve lenni, hibáinkkal együtt szeretve lenni pedig a legeslegjobb dolog. Keveseknek adatik meg az elfogadás, a megértés. Egész életünkben próbálunk fejlődni, alkalmazkodni az adott kapcsolat elvárásaihoz. De vajon ezt meddig lehet bírni? Szükség van erre egyáltalán? A személyiségünk magától is alakul, nem biztos, hogy egy másik ember kívánságára kell megerőszakolni önmagunkat, hogy neki megfeleljünk.
Csodálkozol, hogy sok a vita köztetek? Mi, nők sokszor nem vesszük észre, hogy apróságok okozzák a nézeteltéréseket. Olyan apróságok, amelyek abból erednek, hogy nem vagyunk elégedettek az adott és kialakult helyzetünkkel. Ha bátorítod a férfit, hogy hajlandó vagy a kedvére változni, akkor ő ezt evidensnek fogja venni, és még csak észre sem veszi.
A változtatás, a fejlődés akkor pozitív, ha saját akaratodból teszel érte. Azért változol, mert te akarsz. És az is teljesen rendben van, ha nem akarsz változni, változtatni. Neked kell felmérned, hogy megéri-e…
De azt tudnod kell, hogy a szerelem nem működhet feltételes módban. A szerelem óhaj, vágy, felkiáltás, csendes kijelentés. Egymásért létezés, elfogadás. A szerelem nem egyoldalú feláldozás, nem csak odaadás. A szerelem kapkodó légvétel, szapora szívverés, amely az édes bizonyossággal egyre lassul és állandósul. A szerelem simogatás, csók és ölelés.
A szerelem… feltétel nélküli.
Kovács-Hain Zsuzsa
