Szexi szöveg, mögötte nulla érzelem
Kék szemek, átható tekintet, lehengerlő, szexi duma, tökéletes, adoniszi vonalak. Kész, végem is! De mi lehet a lelkében? Mire vágyhat ez a rosszfiú? Tényleg az, vagy csak én képzelem annak?
Már megint csak döbbenten nézek magam elé, és azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy minden egyes alkalommal, ahányszor ez a nehéz élet elém sodor egy valamire való férfit, az vagy átver, vagy megcsal, vagy egyszerűen csaló, szélhámos… Erre sosem leszek képes megtalálni az ellenszert? Életem végéig ez lesz? Már nagyon unom. Boldogságra vágyom egy olyan férfi oldalán, akivel nincsenek titkok, nincsenek fölösleges játszmák. De az őszinteség valahogy nem a mai férfiak sajátja.
A mostani kapcsolatomban még én éreztem magam szerencsésnek, hogy egy ilyen földre szállt isten egyáltalán foglalkozik egy magamfajta, átlagos lánnyal.
A pasi már az első randin lyukat beszélt a hasamba, persze totálba nyomta a csajozós szövegét (amit valószínűleg nem rajtam gyakorolt először). Annyira lehengerlő volt, hogy már az első randin a Holdra is elrepültem volna vele. Az sem érdekelt, hogy anyukám pont az ilyen férfiaktól óvott minden egyes lelkifröccs alkalmával. Természetesen, mit nekem szülői intelem, pont ez a típus a gyengém. A szó szoros értelmében gyengém… elgyengülök a közelükben, szólni is nehezemre esik. Lehet, hogy a rossz önértékelésem miatt érzem magam megtisztelve, hogy Mr. Tökély rám emelte a tekintetét.
Az én Mr. Tökélyem konkrétan egy 190 magas macsó, akinek nem esik nehezére bármelyik lányt azonnal két vállra fektetni. A pasi tökéletes, tényleg. A kék szemében fél perc alatt lehet örökre elveszni, a szexus minden pórusából úgy süt, mint egy gyrossütő a nyári napsütésben. Engem pedig elevenen megsütött. Fogalmam sincs, hogyan, de az első randi után az ágyban kötöttünk ki. Ki tudja, mi lesz holnap, ugye? Meg is halhatunk, és akkor úgy halnék meg, hogy nem érintettem a teste minden porcikáját. Ki akarhatja ezt, nem igaz?
Én idióta! A pasi már szex közben is fura volt. A kezdeti lelkesedés akkor hagyott alább, amikor kielégült. Onnantól kezdve nem igazán állt érdekében velem együtt lenni. Kijelentette, hogy bár nem szeret másokkal együtt aludni, azért maradhatok reggelig, de gyorsan tűnjek el, mert jön a takarítónő, és nem lenne jó, ha itt találna. Én annyira szomorú voltam, hogy inkább hívtam egy taxit és hazamentem. Hogy jó döntés volt-e ez az egész, nem tudom. Másnap persze remegő hangon hívott, hogy őrülten hiányzom neki, és ne haragudjak, megint előjött a hülye énje (jajj, ne már!). De megint beleestem a csapdába, nem tudtam ellenállni a tanknak, amit rámküldött a telefonban. Kb. 2 perc alatt öltöztem fel, sminkeltem, és vágtam magam egy újabb taxiba (még egyszer mínusz háromezer). Fél óra sem telt el a telefonhívástól számítva, én már ott toporogtam a loftlakás ajtajában. Balfék! Mondaná anyám. De nekem kellett ez a rosszfiú, macsó, vagy akárki. Azt hiszem, bármit megadtam volna azért, hogy újra szexelni akarjon velem. De úgy igazán. Ajtót nyitott, és egy őrült csókkal indított. Kész…. a bugyim már a padlón! A mostani kör nagyon jól sikerült. Olyan volt, amilyennek elképzeltem, és úgy éreztem, ő az, vele akarok élni, ő lesz a gyerekeim apja. Haha!
Néhány csodás, együtt töltött hét után azonban megint az az érdektelen izé lett, aki az első szexnél volt. Nem értettem. Elküldött, de azért egy vékony kis zsinórt kötött a csuklómra, amivel akkor rángathatott vissza magához, amikor szüksége volt rám. Ez ment egy egész évig. Anyának meg sem mertem mondani. Arról pedig nagyokat hallgattam, hogy még a pénzemet is lenyúlta. Mert, hogy ez történt. Az első hónapban már kért pénzt, és ez így ment jó sokáig.
Hogy hogyan esett le, hogy magam alatt vágom a fát? Sehogy… egyszerűen megunt. Kifogytam a pénzből, szerinte kicsit meg is híztam, ami a haverjai előtt nem igazán jó pont. Most kedvem lenne valami nagyon csúnyát mondani neki. De akkor csak annyit mondtam, hogy mennyi pénzzel tartozik, és ki akartam menni az ajtón. De ekkor magához húzott, csak suttogott, hogy igazán jó voltam hozzá, de már kicsit megunt. Elengedett, mosolygott… aztán elmentem. Sírtam. És felhívtam anyut.
Ligeti Anna
