Te is menekülsz az intimitás elől?
Volt már veled olyan, hogy valamit nagyon akartál, vágytál rá, és amikor megkaptad, az életed része lett, mégis valahogy menekültél előle? Manapság a párkapcsolatokkal is sokszor ez a helyzet. Vágyunk rá, hogy igaz szerelemben éljünk, amikor pedig kopogtat az ajtón, mi gyorsan becsapjuk az orra előtt és elmenekülünk.
Bizonyára te is csalódtál már életedben. Téged is hagyott el már valaki, akit nagyon szerettél, és nem vártad tőle, hogy megteszi. Lehet, hogy félsz attól, hogy újra csalódni fogsz, és nem mered magadhoz közel engedni a szerelmet.
Nagyon vágysz arra, hogy szeressenek, vágysz az intim pillanatokra, szeretnéd, ha valaki érintésében érezhetnéd, hogy vágyik rád, ahogy te is őrá. Ám valamiért abban a pillanatban, amikor elérhető közelségbe kerül a vágyott férfi vagy nő, azaz maga a szerelem kopogtat az ajtódon, te sarkon fordulsz. Belegondoltál már abba, hogy ez miért van? Hiszen ezt akartad, erre vágytál, el akartál veszni az érzésben, a szerelem ölelésében akartál felolvadni. Ez olyan csodás. Önmagad lehetnél végre valaki mellett, aki nem szégyelli az érzéseit.
Mégis elutasítod az utolsó pillanatban. Attól tartasz, hogy ha túl közel kerül hozzád valaki, határtalan fájdalmat érzel majd az elvesztésekor.
Nem vagy egyedül!
„Talán furcsa, de már elmúltam 40, és még mindig egyedül vagyok” – meséli Albert. „Folyamatosan keresem azt a nőt, akivel el tudom képzelni az együtt fogalmát. Sajnos volt egy-két kemény csalódásom, ami nem jó irányba vitt, azt hiszem. Nemrég találkoztam egy gyönyörű, fantasztikus nővel. Minden olyan egyszerű lehetett volna. Tudtam, hogy ő sem zárkózik el a közös jövő elől, szívesen találkozott velem. Mindenben passzoltunk, az elképzeléseink hasonlóak voltak a távoli jövővel kapcsolatban is. Ő már elvált egyszer, tehát csalódásban nála sem volt hiány. Amikor azonban komolyabbra fordult volna köztünk a dolog, egyszerűen beijedtem, mint egy gyerek. Úgy éreztem, nem bírok el ezzel az egésszel. Félelem lett úrrá rajtam, olyasmi érzés, mint a pánikbetegség. Tudtam, hogy nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam, de mégis szakítottam Timivel. Persze, bánom. Most nincs mellettem senki, és tudom, hogy nagyon furcsa, de megkönnyebbültem.”
Honnan eredhet a félelem? Valószínűleg nemcsak azoknál van jelen, akik felnőtt életükben csalódtak, hanem azoknál is, akik nem tudtak túllendülni a gyermekkorban elszenvedett elvesztéseken. Azoknál, akik minden elengedést így éltek meg: elvesztésként.
Márpedig addig nem lesz változás az érzelmi életedben, amíg nem tudod magad mögött ezeket az érzéseket.
Mit kell tenned?
1. Ne süllyedj az elvesztés érzésébe, ugyanakkor ne is akarj elmenekülni a fájdalmaid elől. Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül ezzel, mások is tapasztalják azt, hogy elengedni nagyon nehéz. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy tudd, sokszor nem lehet kikerülni a csalódást, az elvesztést. De próbáld ezeket úgy megélni mint olyan fájdalmas életeseményeket, amelyek tanítanak.
2. Bízz magadban, és térképezd fel kicsit a lelked. Amíg ugyanis nem ismered eléggé saját magad, nehéz lesz arra fényt derítened, hogy mi zajlik benned valójában. Sokkal könnyebb magadat szeretned akkor, ha a lelked mondanivalóját meghallod, és az érzéseiddel tisztába kerülsz.
3. Adj esélyt magadnak, és ez által annak az embernek is, aki közel kerül(he)t hozzád. Ha már az elején elzárkózol attól az intimitástól, amiben még nem volt részed, akkor hogy gondolhatod, hogy valaha is megtapasztalod?
Nem egyszerű dolog túllépni önmagunkon azért, hogy valaki mást és a vele járó érzéseket beengedjünk az életünkbe. De azon érdemes elgondolkodni, hogy mi mindent nyerhetünk vele, nem pedig azon, hogy esetleg sérülhetünk is.
Tarjáni Rita
