Viszlát maszk, viszlát szerelem! – Regina és Dániel története
Regi és Dani közeli barátaim. A pandémia előtt sok időt töltöttünk együtt, az utóbbi időben viszont nem találkoztunk. A gyerekeik ötödikesek, ikrek. A karantén tönkretette a házasságukat. Most a válás küszöbén állnak. Történetüket Réka mesélte el.
„Danival nagyon jól működtünk, minden olyan egyértelmű volt köztünk. Az ikrek születése után volt egy mélypontunk, mert én szülés utáni depresszióban szenvedtem közel egy évig. Nehéz volt, mert Daninak nagyon sokat kellett segítenie a gyerekek körül. Én sokszor csak feküdni tudtam, megetettem őket, de ő fürdetett, ő sétált velük, és még dolgozott is mellette. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen megértő volt velem akkor. Nem tudom, mit csináltam volna nélküle. Sok időbe telt, míg újra, minden téren egymásra találtunk. Visszamentem dolgozni, és minden tényleg helyrerázódott. Dani új munkát kapott, ami miatt kicsit többet kellett vidéken lennie. De nem bántuk, így is boldogok voltunk.
Igen ám, de akkor jött 2020. Minden romba dőlt. Azzal kezdődött, hogy Dani cége elvesztett néhány zsíros ügyfelet, akikkel külföldi szerződéseik voltak, és nagy pénzeket jelentettek a vállalkozásnak. Mivel Dani volt a legújabb ember a csapatban, szinte magától értetődő volt, hogy őt bocsátották el először. Dani először padlót fogott, hiszen ő mindig gondoskodni akart a családjáról. De nem törhetett össze, megoldást kellett találni. Így lett a komoly üzletemberből egy szempillantás alatt pizzafutár. Hálásak voltunk, hogy ez a lehetőség egyáltalán ott volt, amikor kellett. Dani önbecsülése kezdett összeomlani, és én is éreztem, hogy a nyakunk körül szorul a hurok. Az én fizetésem, a családi pótlék és Dani fizetése éppen elég volt arra, hogy a házhitelünket fizetni tudjuk, és ne haljunk éhen. Ez a dolog azért eléggé megviseli az embert, és persze a kapcsolatot is. Telt-múlt az idő, és semmi sem akart változni. Dani folyton munkát keresett, én próbáltam többet vállalni, ami viszont a gyerekekkel töltött idő és a háztartás rovására ment.
Hamarosan sajnos szexuális téren is kezdett minden összeomlani. A sok probléma miatt nem igazán volt kedvünk összebújni, és ez csak fokozódott. Szépen, lassan megkezdődött az a folyamat, amit egyik pár sem szeretne soha elérni, pláne két gyerekkel. Már nem vágytunk a szexre és valahogy egymásra sem. A hétköznapok küzdelmei felőröltek minket. Dani sokszor késő estig dolgozott, én próbáltam az ikreknek mindent biztosítani, de a családunk kezdett szétesni. Daninak sajnos a vágy hiánya erekciós zavarokat okozott, amiért saját magát okolta, így még inkább nem volt kedve semmihez. Kész, vége lett.
Persze, biztos sokan felteszik a kérdést, hogy minket a szex tartott-e össze, ha ennyitől szétmentünk. Természetesen nem. Nem a szex tartott össze, de fontos helyet foglalt el az életünkben, a kapcsolatunkban. A szerelmünket sokszor mentette meg a szex, és fordítva is. De most, ez a mentés valahogy nem működött. Le kellett ülnünk átbeszélni, mi legyen. Tudtuk, hogy együtt nem megy, de nem tudtuk elképzelni külön sem. Pedig döntenünk kellett, és az ikrek jóllétét is figyelembe venni. Ebben a légkörben senkinek sem volt kellemes élni.
Úgy döntöttünk, hogy elválunk. Dani kivett egy lakást, és közösen megegyeztünk, hogy az ikrek egy hétig nálam, egy hétig pedig nála lesznek majd. Fáj a szívem, és szerintem Daninak is, de egyszerűen nem volt más megoldás. Megkeseredtünk egymás mellett, és ahhoz még mindketten fiatalok vagyunk, hogy boldogság nélkül kelljen végigélnünk azt, ami még hátra van az életünkből. A gyerekek megértően fogadták a döntésünket. Ők is érezték, hogy valami nem stimmel.
Dani egy hónapja költözött el, a válást már beadtuk. Békésen csináljuk, semmi különös nem lesz. Mindenben megegyeztünk. Közben feloldották a maszkviselés korlátozásait, egyre jobban nyit az ország, minden változásban van. Dani nemrég egy jó állást is kifogott, ahol nemsokára kezd majd. Az élet elvesz valamit, de ad is ugyanakkor. Tudom, hogy már semmi sem lesz ugyanolyan, de igyekszem a gyerekekkel minél több időt együtt tölteni. Az sem kizárt, hogy azért majd elmegyünk együtt, négyen a Balatonra. Egyelőre nem tervezek előre, sodródom az életemben, és próbálom megtalálni a lelki egyensúlyomat. Azt az utat keresem, amin járva jól érzem magam. Daninak is drukkolok, hogy ő is megtalálja, amit, vagy akit keres.”
Tarjáni Rita
