Az anyósom tette tönkre a párkapcsolatunkat
Egy anyós lehet a legjobb barát, de sajnos a párkapcsolatot is tönkreteheti. Érdekes olvasói levelet kaptunk. Ismerd meg Zita történetét.
Kedves Szerkesztőség!
A minap olvastam egy cikket arról, hogy a párunk édesanyjától milyen sok függhet a párkapcsolatban. Ekkor magamra ismertem, hiszen nálunk is igen nagy befolyása van az anyósomnak mindenre.
Az egész 12 évvel ezelőtt kezdődött. Akkor kezdtünk randizni Árminnal. Nekem már első alkalommal is nagyon furcsa volt az édesanyjához fűződő viszonya, állandóan puszilgatta, nyalta-falta az anyukája, ami egy felnőtt, 22 éves férfi esetében már azért elég érdekes. Ekkor azonban még úgy voltam vele, hogy egy férfi számára nagyon fontos személy az édesanyja, és jó lesz, ha jóban tudok vele lenni. Becsuktam hát a szemem, amikor valami olyan történt, amit nem akartam látni. Nekem egy ölelés, egy-egy kedves puszi bőven elég az édesanyámmal, nem vágyom arra, hogy folyton, mindent elém tegyen, kiszolgáljon, vagy állandóan puszilgasson, mint óvodás koromban.
Ármin egy nagyon jó fej srác volt, jó humorú, szexi, jóképű, hamar beleszerettem, és elég gyorsan haladt a kapcsolatunk. Konkrétan a harmadik alkalommal lefeküdtünk egymással, nagyon szerelmesek voltunk.
Ám nem lehetett felhőtlen az örömünk, ugyanis, az anyukája mindig a sarkunkban volt. Eddig azt hittem, hogy azok a filmek, amelyek így mutatják be az anyósokat, csak kitalált sztorik, de itt volt élőben, a bőrömön tapasztaltam a borzalmas valóságot.
Árminnak teljesen természetes volt, hogy az anyja folyton ott van, ahol mi. Ha a kanapén üldögéltünk, és már mindketten szexre vágytunk (Árminnak rendes merevedése volt), az anyja akkor is ott volt, mosolygott, mint valami beteg boszorkány. Ha ettünk, ott volt, ha kirándulni mentünk, tuti, hogy úgy intézte, hogy velünk jöjjön. Mindent bevetett a céljai érdekében, sírt Árminnak, hogy milyen egyedül van, fenyegetőzött, hogy kidobja, meg ilyenek. Ármin persze annyira sajnálta, hogy mindig ott lehetett velünk. Eleinte tűrtem, de kezdett egyre terhesebb lenni. Amikor felhoztam a dolgot, Ármin annyit mondott, hogy mit csináljon, hiszen az anyja, nem dobhatja ki a szobából. No, de könyörgöm, amikor zuhanyzik, akkor miért kell oda anyuci? Kicsit betegnek gondoltam ezt az egészet. Ennek ellenére imádtam Ármint és ő is engem, hamarosan pedig szóba került az összeköltözés. Én (természetesen) egy saját kis albérlet mellett kardoskodtam, ami Árminnak is tetszett. Még abba is belementem volna, hogy az anyukája közelében béreljünk valamit, csak ne kelljen vele lakni, mert abba belepusztulok. Az anyja természetesen nem ment bele ebbe. A háza akkora, hogy bőven elférünk ott hárman is (Ármin apukája korán meghalt, az anyja egyedül nevelte fel).
Paff, ennyi, gondoltam magamban, amikor láttam, hogy Ármin már öleli is anyut, és eldöntötte, hogy ott fogunk lakni.
Még ebbe is belementem, hiszen a szerelmem, amit Ármin iránt éreztem ekkor még erősebb volt annál a gyűlöletnél, amit az anyja váltott ki belőlem. Sajnos ez hamar átfordult.
Odaköltöztem hozzájuk. Bár ne tettem volna. Ettől kezdve az élő fába is belekötött Icuka. Mindegy volt, mit csináltam, az nem volt úgy jó, ő tud jobbat. Ha én főztem, az volt a baj (hogy lehet ilyen csomós ez a rántás???), ha nem főztem, akkor csak lógatom a lábam egész nap. Még az alsógatyákat is kivasalta Árminnak, és ő készítette a reggeli kakaót is neki. Én alig vártam, hogy történjen már valami, menjünk el innen, de minden nappal egyre rosszabb volt ez a földi pokol.
Ármin úgy tett, mintha a világ legboldogabb embere lenne, hiszen együtt él a két nővel, akit a világon a legjobban szeret. Hát, köszi! A szex reménytelen volt. Többször is megjelent az ajtóban, amikor épp belekezdtünk volna. Volt, hogy azt látta, ahogy Ármint épp orálisan elégítem ki. Ettől teljesen kiakadt, hogy micsoda szodomita nő vagyok én, meg fehérmájú, mert normális nő ilyet nem csinál. Bezzeg, amikor a fiacskája művelte ugyanezt, és ő végignézte az ajtófélfának támaszkodva, az nem volt baj. De nem csak ez a két alkalom volt. Jóval többször kellett leállnunk a legjobb pillanatokban, mert csak úgy megjelent egy csésze teával, vagy bejött megkérdezni valamit. Persze mindig minden halaszthatatlan volt.
Másfél évig bírtam, de egyszerűen nem értem magam most már. Azt hiszem, menekülnöm kellett volna, amikor látom, hogy Ármint nem érdekli, hogy az anyja végignézi a szeretkezéseinket, csodálja, ahogy ő zuhanyzik, stb.
Egy szombat reggelen vetettem fel Árminnak, hogy jó lenne elköltözni. Szeretnék vele együtt lenni, de így nem tudunk egy pillanatig sem egymásra koncentrálni, nem fog menni tovább. Ármin válasza megdöbbentett. Nem tud semmit tenni, mert a Mama annyira szereti őt is és engem is, hogy nagyon csúnya dolog lenne, ha elköltöznénk. Én elmehetek, ha akarok (mi van?), de ő nem jön. Szeret, de az anyukáját is.
Nem tudom, hogy mi lehetett a háttérben, mi okozhatta Árminnál, hogy úgy döntött, az anyukáját választja. Talán úgy érezte, tartozik neki azért, hogy egyedül felnevelte, ami tényleg nem semmi teljesítmény. De miért kell rátelepedni a felnőtt gyerekre, aki szerelmes, és élné a saját életét?
Fájó szívvel, de nagy megkönnyebbüléssel költöztem el. Az a helyzet, hogy nem éreztem már szerelmet Ármin iránt. A válasza, és az egész viselkedése megdöbbentett, az anyját pedig mindenkinél jobban utáltam. Úgy éreztem, tönkretette a kapcsolatunkat a beteg hozzáállásával. Talán még most is főzi a kakaót reggel Árminnak, és ki tudja, van-e barátnője. Nem hiszem. Én férjhez mentem, és van egy kisfiam. Soha, de soha nem tudnék uralkodni rajta. Ennél én sokkal jobban szeretem a fiamat. Alig várom, hogy lássam, ahogy boldogan bemutatja a barátnőjét.
Remélem, hogy a történetem tanulságos azoknak, akik épp hasonló cipőben járnak. Nem szabad belemenni mindenbe a szerelem érdekében. Egy egészséges férfi tud dönteni. És nem az anyukáját választja a szerelme ellenében, ebben biztos vagyok.
Szeretettel, Zita
A szülői példa, a nevelés és a látott minták erőteljesen befolyásolják az emberek személyiségét, szokásait és viselkedését is. A nők és a férfiak családjukkal való viszonya pedig a párkapcsolataikra is hatással van.
A pasi anyjával való kapcsolata előrevetítheti, mit gondol önmagáról, hogyan bánik a nőkkel, milyen problémák merülhetnek fel később, sőt, akár mérgező viszonyra is figyelmeztethet. Egy szakértő mondta el, mi jelenthet veszélyt a későbbiekre nézve.
Ha a férfi nem kedveli az anyját
Tracey Cox párkapcsolati és szexszakértő szerint gyakran előfordul, hogy a férfinak rossz a kapcsolata az édesanyjával. Néha annyira, hogy még azt is kijelenti, hogy egyenesen utálja őt. A baj azonban az, hogy ilyenkor sokszor az egész női nem iránt így érez. Ha egy pasi tiszteletlenül beszél az anyukájáról, szidja, kineveti a háta mögött, az mérgező hatással lehet a párkapcsolatára is, mert nagy valószínűséggel a barátnőjével is hasonlóan fog bánni. Ha láthatóan ok nélkül viselkedik így vele, vagy érez így iránta, az a szakértő szerint a legtöbbször azt mutatja, hogy tart attól, hogy egy nő túl nagy hatalmat gyakorolhat felette. Ezért ilyenkor gyakori, hogy, amikor kezd komolyra fordulni a dolog a párjával, vagy menekül és szakít, vagy pedig különböző módszerekkel igyekszik elnyomni a másikat.
Amikor túlzottan kötődik hozzá
Nehéz megmondani, meddig egészséges a kötődés anya és fia között, és mikortól számít már túlzásnak a viszonyuk. Tracey Cox szerint az viszont biztos, hogy, ha a férfinak szinte nincsen privát szférája, nem dönt a szülői vélemény nélkül semmiben, és minden tekintetben hagyja magát befolyásolni, az már gondot jelenthet. Ebben az esetben ugyanis szinte soha nem a párja érdekeit, véleményét veszi majd figyelembe, hanem háttérbe szorítja a kedvesét az anyjával szemben. Így nem tud normális, szoros és kölcsönösségen alapuló viszonyt kialakítani a partnerével, mivel szinte hárman vannak egy kapcsolatban - ez pedig szintén megmérgezhet egy házasságot.
Ha fél az édesanyjától
Ha tart a szüleitől, az a gyerekkorában alkalmazott túlzott szigorra, kemény büntetésekre, esetleges érzelmi vagy fizikai bántalmazásra utalhat. Sajnos ez gyakran azt eredményezi, hogy a kisfiúból szorongó, óvatos férfi lesz, aki retteg a párkapcsolatoktól, attól, hogy megbántják. Tracey Cox hangsúlyozta, hogy szintén sokszor előfordul, hogy az ilyen pasi mindenkit le akar nyűgözni, de csakis a félelem hajtja. Nem beszélve arról, hogy dühöt is érez az édesanyja iránt, amit a partnerére vetít ki. Egy kapcsolat pedig soha nem lehet igazán boldog, ha az egyik fél neheztel a másikra, vagy agresszíven viselkedik vele.
Mikor egészséges az anya-fiú viszony?
Az egészséges anya-fia viszony a párkapcsolatokra is pozitív hatást gyakorol. De, hogy mi utal erre? A szakértő azt is elárulta. Többek közt az, ha a férfi szereti az édesanyját, szívesen tölt vele időt, tud vele őszintén beszélgetni, felnéz rá, de képes önálló döntéseket hozni, nem fél, ha valamiben ellenkeznie kell vele, illetve nem helyezi mindig előtérbe a párjával szemben, és nem függ tőle. Ha ezek megvannak, akkor nem kell aggódni azon, hogy az édesanyjával való viszonya káros hatással lehet a párkapcsolatára.
Mit lehet tenni?
Ha viszont túlzottan kötődik az anyjához, fél tőle, vagy nem kedveli őt, akkor már nehezebb a helyzet, ám ekkor sem lehetetlen megoldást találni. Fontos az őszinte, nyílt kommunikáció mind a szülő és a fia, mind a férfi és a nő között. Érdemes megbeszélni a problémákat, a háttérben húzódó okokat, és felhívni a figyelmét arra, hogy változtatnia kellene néhány apróságon. Ha viszont ez otthon nem megy, javasolt szakértő segítségét kérni.