Szexuális úton terjedő betegségek – a láthatatlan veszélyforrás
A járványos betegségek terjedésének módja rendkívül szerteágazó. A cseppfertőzéssel terjedő, légúti megbetegedéseket mindenki ismeri, hiszen a tüneteket nemcsak a beteg, hanem környezete is észleli. Egyszerű a gyomor-bélcsatorna tartalmával terjedő betegségek tüneteit is felismerni. Ezeknél sokkal nehezebb felismerni azokat a betegségeket, amelyek nem járnak olyan feltűnéssel, kevesebb tünettel kell megküzdenie a fertőzöttnek. Ilyenek példáil a szexuális úton terjedő (STD – sexually transmitted disease) betegségek Dr. Kovács Róbert urológus-andrológus főorvossal ezen betegségek tüneteiről, diagnosztizálásáról és terápiájáról beszélgettünk.
Mit takar az STD elnevezés?
A „nemi betegségek” elnevezés a múlt évszázad utolsó harmadában vált korszerűtlenné, amikor a kutatások rávilágítottak, hogy léteznek olyan kórokozók, melyek nemi úton, szoros testi kontaktussal, vérrel terjednek és a nemi szerveken túl az egész szervezetet betegítik meg. Még a múlt évezredben, az STD kórokozói közül 25 klasszikus, szexuális úton terjedőt tartottunk számon, ma már ehhez a betegségcsoporthoz soroljuk a súlyos, életveszélyt jelentő HIV (human immundefficiencia vírus) 1 és 2 vírust, a hepatitis B vírus (HBV) és hepatitis C vírus (HCV) fertőzést, valamint a humán papilloma vírus (HPV) fertőzést és a herpes simplex vírus (HSV) fertőzés 1-es és 2-es típusát is, melyek a vér útján terjednek. Ezek a fertőződések leggyakrabban a szexuális kontaktus következtében kialakult mikro-sérüléseken vándorolnak a betegek között, nemiszervekről-nemiszervekre, a száj és a végbél területeire. Feltétlenül meg kell említeni a vertikális transzmisszió lehetőségét, ami annyit jelent, hogy a fertőzött anya a magzati életben fertőzheti a születendő gyermekét a véráramon keresztül, és a szülőutakban való áthaladáskor is fertőződhet az újszülött. A magas rizikófaktorú csoportba tartoznak az intravénás droghasználók, a homo- és biszexuálisok, a partnerüket rendszeresen váltogatók, a bizarr szexuális aktusok hívei és a velük egy háztartásban élők is, de nem szabad megfeledkezni a vétlen alkalmi partnerekről sem.
Milyen betegségek a legelterjedtebbek az STD-k közül?
A klasszikus, bakteriális nemi betegségek közül a Treponema pallidium okozta szifiliszes betegek száma évről-évre nő hazánkban. A terjedés oka, a migráció fokozódása, a népesség mozgásának rendkívüli felgyorsulása és a sokszínű, változatos tünetek, melyek más megbetegedéseket utánoznak, így nem mindig gondolunk szifiliszre. Késik a kezelés, a fertőzés, pedig egyre tovább terjed. Európán belül megfigyelhetünk fertőzési hullámokat, amelyek országról-országra terjednek.
A gonorrhoea okozta húgycsőgyulladás is igen gyakori kórkép. A férfiak a gennyes húgycsőfolyással, rendszerint orvoshoz fordulnak és nagy az esély a megfelelő diagnózisra, de a nőknél a tünetek sokkal kevésbé látványosak, így ők általában fertőző-forrás kutatás révén kerülnek szakorvoshoz.
A leggyakoribb bakteriális kórokozó a Chlamydia trachomatis K szerotípusa, és meg kell említeni a Haemophilis ducreyi okozta „lágyfekély” megbetegedést is.
A leggyakoribb vírusos eredetű fertőzés az STD-k közül, a WHO szerint, a fejlett ipari országokban, a Herpes simplex 1-es és 2-es szerotípusa, illetve a sokszor életveszélyes megbetegedéseket produkáló HPV fertőzés. A HPV fertőzés jelentőségét a nagyszámú előfordulás mellett az ismert onkogén potenciálja adja, mely szerint a vírus egy része nagy szerepet játszik a húgycső-, méhnyak- és végbélrák kialakulásában.
Bár a legköltségesebb és leggyorsabban terjedő STD fertőzés a HIV fertőzés, száma csökkenő tendenciát mutat a világ 25 országában, azonban Kelet-Európában az AIDS (a szerzett immunhiányos megbetegedés, a HIV fertőzés) miatti halálozási arány hatszor magasabb, mint tíz éve. Az új esetek 90 százalékát Oroszországban és Ukrajnában rögzítik. A betegségnek a kezelése rendkívül költséges és életfogytig tartó.
A WHO szerint világviszonylatban az STD vírusai között a legelőkelőbb helyen áll a Herpes simplex 1-es és 2-es szerotípusa, valamint a Hepatitis B vírusfertőzés sem elhanyagolható.
Megnehezíti az STD megbetegedések diagnózisának felállítását a rettentően tág határok között mozgó inkubációs idő, ami lehet 1-2 nap, 1-2 hónap vagy 1-2 évtized (HBV, HIV, nemi szervek HSV, HPV fertőzése) és a színes klinikai megnyilvánulási formák.
Milyen tünetek megjelenésekor kell feltétlenül STD-re gondolnunk?
Az első tünetek nagyon eltérőek lehetnek a férfiak és a nők esetében, ez a két nem közötti eltérő anatómiai és hormonális különbségekből adódik. A férfiak hosszabb húgycsöve és nagyobb húgycső melletti mirigyes állománya gyulladás esetén (húgycső- és prosztata-gyulladás) erőteljesebb húgycsőfolyást, nagyobb alhasi fájdalmat, sokszor lázas állapotot okoz, ami orvoshoz kényszeríti a fertőzöttet. Az ebből kifejlődő mellékhere-gyulladás a férfiaknál ondóúti elzáródást, meddőséget okozhat. A nőknél a tünetek talán kevésbé látványosak és fájdalmatlanabbak is lehetnek, bár szintúgy meddőséghez vezethet a nők méhnyálkahártya-gyulladása, petevezeték-elzáródása, mint a férfiak hegesedő mellékhere-gyulladása. A húgycső-gyulladásból felszálló fertőzések kapcsán kialakuló méhnyálkahártya-gyulladás, petevezeték-gyulladás, kismedencei gyulladás méhen kívüli terhesség kialakulásához vezethet. Komoly figyelmeztetést jelent, hogy már egyszeri gyulladás is 15-20%-ban meddőség kialakulásával járhat, de többszöri ismétlődés esetén a kockázat a 70-75%-os gyakoriságot is elérheti, és hat- tízszeresére emelkedhet a méhen kívüli terhesség kockázata. Nagyon sokszor csak a szövődmények révén derül fény a betegség igazi okára. Húgycsőrák, végbélrák esetén is feltétlenül gondolni kell STD-re. A férfiaknál a vizelési szokások megváltozása, akadozó vagy fájdalmas vizelés, de a nemi élettel járó problémák, felek nem egyidejű orgazmusa, vagy orgazmuskor jelentkező fájdalmak vagy a merevedési zavarok is mind-mind jelzői lehetnek a szexuális úton terjedő betegségek által fenntartott gyulladásnak.
A legfontosabb, hogy a magas rizikófaktorú csoportok tagjai rendszeresen szűrővizsgálaton vegyenek részt, ami a bőr- és nemibeteg-gondozó intézmények, STD ambulanciáján történik. Magyarországon a 18/1998. NM járványügyi rendelet írja elő a nemi betegekkel és egyéb STD−ben szenvedő betegekkel kapcsolatos teendőket, amiknek betartása egészségügyi ellátókra és betegekre egyaránt kötelező érvényű. A törvény értelmében a betegek ellátása, gondozása, a fertőzőforrás kutatása a hatályos módszertani előírásnak megfelelően kell, hogy történjen az egészségügyi dolgozók részéről. A betegek kötelesek a kezeléseknek alávetni magukat, együttműködni a fertőző forrás felkutatásában. A kezelés ingyenes az erre hivatott és megfelelő engedélyekkel rendelkező intézményi kereteken belül.
Kihez fordulhatnak a betegek felvilágosításért?
Hazánkban kitűnően felszerelt mikrobiológiai, szerológiai laborok vannak, amelyek szorosan együttműködnek a prevencióban és gondozásban jártas nemibeteg-gondozó intézetekkel, de az urológusok, nőgyógyászok, sőt a neurológusok, szemészek, belgyógyászok, gyermekorvosok és nem utolsó sorban a háziorvosok feladata is a betegségek feltérképezése és kezelése. Ahogy már említettem a tünetek rendkívül színesek, a szövődmények skálája is nagyon széles, így az egészségügyi ellátás szinte minden ágazata érintett lehet STD fertőzés esetén.
A hangsúly a prevención van. Az egészségügyi felvilágosítás, a monogám kapcsolatok előtérbe helyezése, valamint az aktus minden formájában az óvszer használata lenne a megelőzés záloga. A korai diagnózis, a célzott, specifikus kezelés valamint a szakmai együttműködés pedig a végső megoldás.
Haris Éva
