Kapcsolati státusz: önmagával épp kibékülőben
„A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.” Nem a Szex és New York életem vezérfonala, de azért néha találok benne olyasmit, ami épp akkor, rám vonatkoztatható. A fenti idézet is ilyen. Most épp ott tartok, hogy lezárult életem első 40 éve, ami lehetne megrázó élmény is, de számomra inkább pozitív.
Hogy miért vettem elő most ezt a sorozatot, és épp ezt a két mondatot belőle? Leültem, és elkezdtem végiggondolni azt a 40 évet, amit eddig ezen a Földön töltöttem. Mérlegeltem, jó és rossz emlékeket idéztem fel. Rájöttem, hogy sok mindent elrontottam, néhány dolgot viszont piszok jól sikerült megvalósítanom.
Most inkább azokról beszélnék, amiket nem csináltam túl jól. Szeretném, ha ez az évem arról szólna, hogy elérjek egy pontot, ami és aki lenni szeretnék. Tanulnom kell önmagamról és másokról is. ez egy hosszú út lesz, ami valamilyen önismereti túraként fogható fel. Elhatároztam, hogy ha szükséges, akár alap személyiségjegyeimen is hajlandó leszek változtatni a célom érdekében.
Ezek azok a tulajdonságok, amelyek az első 40 évem alatt a legdurvábban hatottak rám és a környezetemre:
Először is hiperérzékeny vagyok. Ezzel az emberek többnyire nem tudnak, mit kezdeni, és vagy rám hagyják, legyintenek, vagy vitatkozni kezdenek, ami viszont felbosszant. A férjem szerint tojásokon lépked mindenki a közelemben, hogy nehogy megsértődjek, és ezt már ő is nagyon nehezen bírja. Oké, de hogy lehet ezen változtatni? Teljesen mindennapi dolgok miatt tudok kétségbe esni vagy elszomorodni, amit mások nehezen tudnak értelmezni. Emiatt persze én szenvedek, de eddig sehogy sem sikerült kimásznom ebből. A személyiségem része, de tennem kell ellene valamit, mert a falra másznak tőle a környezetemben élők.
Így fogok változtatni rajta: meghallgatom, hogy mások mit szeretnének nekem mondani, és a negatív kritikát sem vonatkoztatom azonnal magamra, hanem megpróbálok az ész érvekre hallgatni.
Másodszor… hirtelen haragú vagyok. Ez persze nem tartós, de akkor is kiborító lehet. Elismerem, nem könnyű velem együtt élni, komoly dolgokon ment át a párom is miattam. De hát a szerelem, az szerelem, ezzel is megtanult boldogulni. Képes vagyok egyetlen nüansznyi dolgon úgy felhúzni magam, hogy akár órákig nem kommunikálok emberi módon. Ezen a téren kicsit már sikerült fejlődnöm, főleg a gyerekeim születése után. A stresszfaktor már nálam is bejátszik, így 40 fölött óvatosnak kell lenni.
Így fogok változtatni rajta: amikor érzem, hogy a tűz elöntené az agyam, sarkon fordulok, és kimegyek a kertbe tíz percre. Ha nyár van, leveszem a cipőm, és hagyom, hogy a Föld energiái átjárjanak, ha tél van, akkor pedig egyszerűen kijózanítom magam a hidegben.
Harmadszor… sokszor nem veszem észre, hogy másoknak is vannak problémái. Ez a legundorítóbb bennem – azt hiszem. Mindig a saját bajommal vagyok elfoglalva, ami persze bizonyos szempontból érthető, hiszen ez emberi tulajdonság. De mégis vannak olyan emberek, akik elvonatkoztatnak a saját problémáiktól, és képesek embertársaikra koncentrálni. Természetesen most ne gondold rólam, hogy engem nem érdekel más emberek sorsa, egyszerűen csak a saját bajaim lefoglalnak.
Így fogok változtatni rajta: nem ítélkezem többé senkiről. Megpróbálok tudomást sem venni arról, ha rólam ítélkeznek. Nehéz lesz, de tudatosan küzdeni fogok.
Negyedszer… képtelen vagyok elfogadni magam 100%-ban. Ezzel a negatívummal küzdök, mióta az eszemet tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok egyedül, hiszen nők milliói ugyanígy éreznek. Mégis azt hiszem, ez az a dolog, ami a legjobban meghatároz. Hagytam, hogy évtizedeken át vezéreljen az önmagam ellen irányuló kifogáshalmaz.
Így fogok változtatni rajta: egyszerűen elindulok az úton önmagam elfogadása felé. Tudatosan felépítem az egészet. Tervet készítek, hogy a megvalósítás ne csak ábránd maradjon. Azzal fogom kezdeni, hogy a tükör elé állok, és elmondom magamnak, hogy én is értékes vagyok.
Nem lesz könnyű egy új életet kezdeni magammal úgy, hogy mindebből a családom és a környezetem csak a pozitív részét tapasztalja meg. Valószínűleg lesznek döccenők és akár nagyobb akadályokba is ütközhetek, de elindulok… most!
Neked is vannak problémáid magaddal, az önértékeléseddel, netán nem tudod megoldani ezeket? Online rendelésünkön kibeszélheted pszichológus szakértőnkkel, és akár anonim is maradhatsz. Katt ide!
Kovács-Hain Zsuzsa
